Veress Emőd: Az erdélyi magyar jogi szaknyelv revitalizációja

1. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv

Az erdélyi magyar jogi szaknyelv az Erdély területén hatályos román jognak magyar nyelven történő, az alábbiakban elemzett komplex célokat követő használata, írásbeli és szóbeli kommunikáció során.

Az erdélyi magyar jogi szaknyelv a magyar jogi szaknyelv sajátos „nyelvjárásának” tekinthető, amelytől részben eltér lexikai, stilisztikai, szövegszerkezeti és pragmatikai szempontból is, ugyanis célja nem a magyar jogról, hanem a román nyelven közzétett román jogról történő magyar nyelvű kommunikáció. Nyelvként a magyar nyelvhez, viszont a közvetített jogintézmények révén a román joghoz kötődik. Ezért a magyar jog magyar terminológiája csak részben feleltethető meg a román jog magyar terminológiájának.

Az erdélyi magyar jogi szaknyelv kialakulásának történeti okai vannak: 1918-1920-ban (a tág értelemben vett) Erdély Románia részévé vált, úgy, hogy jelentős számú magyar anyanyelvű személy lett román állampolgár (jelenleg is 1,2 milló magát magyarnak valló személy él Erdélyben, ez Erdély összlakosságának 17,8%-a, illetve a Kárpát-medencében élő magyarságnak körülbelül egytizede). Mivel az első világháborút követően a korábbi jog maradt hatályos, Erdélyben a román terminológia mellett létezett a magyar terminológia folytatása és folyamatossága. Például hatályban maradt az 1875. évi XXXVII. kereskedelmi törvény, amelynek román változatát kellett megteremteni, a magyar változat létezett, és annak ellenére, hogy a jogalkalmazásban és a jogi oktatásban áttértek a román nyelvre, a magyar terminológia történetileg adott volt, pontosan a legalapvetőbb jogszabályok (az osztrák Polgári törvénykönyv, a Büntető törvénykönyv, a kereskedelmi törvény stb.) folyamatossága révén. A magyar terminológia igénye csak az új, a két világháború között elfogadott jogszabályokkal kapcsolatban merült fel, és ezt a feladatot az 1918 előtt magyar nyelven képesítést szerzett jogászok magas színvonalon megoldották. 

A második világháború alatt és azt követően Erdély mély jogi partikularizmusa megszűnt, mert az ókirályság jogát Erdélyre is kiterjesztette a román állam. A román jogot teljes körűen kifejező magyar terminológia igénye ebben a kontextusban jelentkezett. 1945-ben Kolozsváron létrejött a Bolyai Tudományegyetem, amely magyar nyelven biztosított jogászképzést. A Bolyai Tudományegyetem keretében dolgozták ki neves és jól felkészült jogászok a román jog magyar terminológiáját. A szovjet típusú diktatúra Romániában sajátos kisebbségellenes arculattal rendelkezett már a fogantatásától fogva. Ezért a Bolyai Tudományegyetem végzete 1959-ben be is következett: összevonták a kolozsvári román tannyelvű Babeș Egyetemmel és a magyar nyelvű jogászképzést megszüntették. A Bolyai Egyetemen kialakított magyar jogi terminológia azonban továbbélt, a bírósági és a közigazgatási gyakorlatban is még a magyar nyelv alkalmazása lehetséges volt azokon a területeken, ahol a magyar kisebbséghez tartozó személyek jelentős számban éltek. Például az 1945-ös Nemzetiségi Statútum (1945. évi 86. törvény) 8. §-a szerint “Azok a törvényszékek és járásbíróságok, amelyeknek körzetében a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 30%-a nem románajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek:

a) az illető körzet 30%-át kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének;

b) a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni;

c) a felet saját anyanyelvén meghallgatni.”

A 9. § és 12. §-ok szerint pedig a bíráknak ismerniük kell az illető nemzetiségek nyelvét is. A szabályozás akceptálta azt, hogy “a román állam hivatalos nyelve a román nyelv”, de a jogalkotó koncepciója ezzel az elvvel összhangban van a kisebbségi anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban.

Ahogy a szovjet típusú diktatúra egyre erőteljesebb nacionalista arculatot öltött (ennek a furcsa ideológiának, a szélsőbaloldali agresszív nacionalizmusnak a csúcspontja Nicolae Ceaușescu Romániája az 1980-as években), úgy számolták fel a magyar jogi szaknyelv érvényesülésének a lehetőségeit az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban egyaránt. Az egyetemi oktatásban már 1959 óta nem volt a magyar jogi szaknyelv továbbadására való lehetőség. A jogászképzésbe felvett magyar anyanyelvű hallgatók számának korlátozása az utolsó elem a folyamatban: a rendszerváltás időpontjára a romániai magyar jogi terminológia az eltűnésig leromlott.

A rendszerváltás után, a kisebbségi jogok részleges feltámadásával, újra felmerült a magyar jogi terminológia szükségessége. Ebben a kérdésben jelentős erőfeszítések történtek, de a revitalizálás folyamata korántsem zárult le. 2010-ben a Sapientia EMTE kétnyelvű jogászképzésének az elindítása adott a folyamatnak keretet, szakmai hátteret és perspektívát.

2. Miért van szükség erdélyi magyar jogi szaknyelvre?

A román jogról szóló bármilyen kommunikáció (privát interakció, politikai vita vagy akár a bírósági jogalkalmazás) alapvető nyelve — az alkotmány által nemzetállamként nevesített Romániában — a román nyelv.  Ez jelenleg Erdélyben sincs másképp. 

Ezért joggal merül(het) fel a kérdés, hogy akkor miért van szükség erdélyi magyar jogi szaknyelvre? Miért van szükség az erdélyi magyar jogi szaknyelv revitalizációjára?

A következő hét okot tudom felsorolni.

1. Az oktatás hatékonyabb anyanyelven, mint idegen nyelven. Magyar anyanyelvű hallgatók a román jog intézményeit is mélyebben, árnyaltabban, teljes komplexitásukban értik meg, ha az oktatás során a magyar nyelvet is használjuk. 

Ennek a Romániában egyedülálló megközelítése a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogászképzésében valósul meg: a szakvizsga tárgyak (polgári jog, polgári eljárásjog, büntetőjog, büntető eljárásjog) oktatása román nyelvű, az egyéb tárgyak oktatása magyar nyelvű. Ez nem jelenti azt, hogy a legkisebb mértékben is lemondanánk a román nyelv oktatásban történő használatáról. Inkább kétfajta megközelítés szerves egysége az, amely működőképes: egyes tárgyak román nyelvű oktatása, magyar terminológiai segédlettel, illetve más tárgyak magyar nyelvű oktatása, román terminológiai segédlettel.

A szakvizsga tárgyak oktatásának elősegítésére a román nyelvű szak- és tankönyvek, illetve egyetemi jegyzetek mellett elindítottuk a magyar nyelvű, ún. „párhuzamos jegyzetek” sorozatát, amelyek a román nyelvű jegyzetet nem váltják ki, hanem annak megértését és az anyanyelvű terminológia elsajátítását hatékonyan segítik. Ezen jegyzetek bevezetése az oktatásba statisztikailag is kimutatható módon javította az egyetemi hallgatók román nyelvű vizsgateljesítményét. Ezek a tankönyvek, amelyek a magyarországi Igazságügyi Minisztérium támogatásával készültek el, lefedik már a polgári jog, a büntetőjog, a polgári eljárásjog legnagyobb részét, és a következő 1-2 évben e jogterületek teljességét feldolgozó magyar nyelvű könyvek elérhetővé válnak.

2. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv újra élő nyelvvé válik. Egyfelől a magyar anyanyelvű jogászok közötti privát, verbális kommunikációban — szerencsére — fokozatosan újra és megfelelő színvonalon megjelenik e szaknyelv. Ez a típusú kommunikáció korábban hűen tükrözte az erdélyi magyar jogi szaknyelv rendkívül leromlott állapotát. Ez most javuló tendenciát mutat, elsősorban annak köszönhetően, hogy a jogi oktatásban újra megjelent a magyar nyelv az előző pontban közöltek szerint, sokat javult a jogszabályfordítások minősége, és a magyar nyelvű egyetemi jegyzetek elterjedése a román jogra alkalmazott magyar jogi szaknyelvhez való hozzáférés 1959 óta nem létező lehetőségeit nyitotta meg.

A privát kommunikáció viszont a jogász és (romániai vagy magyarországi) magyar ügyfele között is megvalósul, és itt is megfigyelhető a szaknyelv használatának fokozatos javulása.

A politikai kommunikáció sem lehetséges a magyar jogi szaknyelv nélkül, a revitalizációt ez is szükségessé teszi.

3. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv a tudományos kommunikációban is nagyon fontos. Erdélyi magyarok újra megjelentek jogi tudományos pályákon Romániában, ma már a tudományos fokozattal rendelkező erdélyi magyarok száma megközelíti a két tucatot. E közeg tudományos erőfeszítéseinek közvetítésére (konferenciák, tanulmányok stb.) a román nyelv mellett a magyar jogi szaknyelv is szolgál.

A román jogintézmények ismerete Magyarországon a szomszédság, a nagyon sok síkon összekötő (és elválasztó) történelmi szálak miatt is fontos. A román jog magas színvonalú magyar szaknyelvi megjelenítése az összehasonlító jog számára is távlatokat nyit meg.

4. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv megjelenik mint a romániai magyarok között megkötött szerződések nyelve. Ilyen szerződések már előfordulnak és a folyamat erősödni fog. A román jog alapján álló, de magyar nyelven megkötött szerződések elterjedése komoly kihívás, amelynek megvannak az előnyei. Az ilyen szerződések érvényesek, viszont a bíróságok előtt zajló jogvita esetén e szerződéseket román nyelvre le kell fordítani. A magyar nyelvű szerződések elterjedésének folyamatát segítendő azt tervezzük, hogy a román jog alapján álló magyar nyelvű szerződéstárat készítünk, amely mintaként szolgál és a szerződő felek konkrét érdekei szerint alakítható. E mintákhoz a szerződés román nyelvű változatát is mellékeljük, amely az esetleges fordítást megkönnyíti.

Román jog alapján megkötött magyar nyelvű szerződések az anyaországi és romániai magyarok viszonyában is előfordulhatnak.

5. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv megjelenhet, mint a választottbíráskodás nyelve. Ez egyelőre nem jellemző, de érdemes végiggondolni, hogy nem-e lenne érdemes olyan választottbíróságot létrehozni, amely a törvényes keretek között magyar nyelvű jogszolgáltatást (is) nyújt? Ennek a legfőbb akadálya a szovjet típusú diktatúra alatt kialakult viszonyulás, amely az államtól várja a jogviták megoldását és szinte minden más szolgáltatás biztosítását, annak ellenére, hogy közösségi szinten magasabb színvonalon el lehetne végezni a szolgáltatások egy részét, mint azt ahogy az állam biztosítja.

Az állami igazságszolgáltatásban a magyar szaknyelv használata gyakorlatilag megszűnt. Nem lehet kizárni, hogy lesz még olyan politikai pillanat, hogy az 1945-ös Nemzetiségi Statútumhoz hasonló szabályozást el lehet fogadtatni és az állami igazságszolgáltatásban is újra szerepet játszhat a magyar nyelv. Ha igen, akkor a szaknyelvi előfeltételeit ennek most kell megteremteni, erre például a választottbíráskodás kifejezetten alkalmas. A másik feltétel a humán erőforrás: olyan bírák és ügyészek, akik a magyar szaknyelvet megfelelő szinten ismerik, és mindkét nyelven képesek alkalmazni a román jogot.

6. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv rossz állapota volt az egyik oka, hogy a közigazgatásban az alkotmány és a törvények által a rendszerváltás után újra elismert nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása sokkal alacsonyabb intenzitással és színvonalon zajlik, mint azt a jogi keretek lehetővé teszik. Ezen a téren is van fokozatos javulás, azonban további jelentős erőfeszítések szükségesek, hogy a létező kisebbségi jogokat valós tartalommal lehessen feltölteni. Annak érdekében, hogy a magyar jogi szaknyelv teljes egészében a közigazgatási gyakorlat nyelvévé válljon, világos programot kell alkotni.

7. Utolsóként említem, de valójában ez a legfontosabb: a jogi szaknyelv léte és megfelelő színvonala a romániai magyarok számára identitásképző tényező, olyan kulturális sajátosság, amely nélkül Romániában a magyar identitás megőrzése hosszú távon nem lehetséges.

3. A revitalizáció eszközei

1959. után az  erdélyi magyar jogi szaknyelv használatának lehetőségei a szovjet típusú diktatúra körülményei között erőteljesen visszaszorultak: a magyar nyelvű oktatás a Bolyai Tudományegyetemen megszűnt (1959), két lépésben felszámolták a Magyar Autonóm Tartományt (1960, 1968), ezzel is szoros összefüggésben a bíróságokon és a közigazgatásban a magyar nyelv használatának lehetőségei minimalizálódtak vagy megszűntek. A magyar jogászok száma is csökkent (a beszélőközösség beszűkült), illetve az 1959 után egyetemre (korlátozott számban) felvételt nyert magyar joghallgatók román nyelven végezték tanulmányaikat, ezzel pedig minimálisra csökkent a magyar jogi szaknyelv elsajátításának a lehetősége. Nem csoda, hogy pár évtized alatt az erdélyi magyar jogi szaknyelv szinte a megszűnésig leépült, és a rendszerváltás után is a privát kommunikációban a magyar jogászok magyar-román keveréknyelvet használnak, amelyben a szakszavak román nyelvűek.

Románia Hivatalos Közlönyének magyar nyelvű kiadása, amely ismét megjelenik, sajnos nem bizonyult elégségesnek: a fordítások szaknyelvi szempontból alacsony színvonalúak, szinte teljesen használhatatlanná teszik például a magánjogi jellegű szövegeket (a közigazgatási, büntetőjogi tartalmú szövegek minősége valamivel jobb, de messzemenően nem ideális). Ennek az oka, hogy a szaknyelv revitalizálása és a megfelelő szaknyelvi standardizálás nélkül nem is lehetséges minőségi fordítást elkészíteni! Illetve jogszabályszövegek fordítása egy új szakmát hívott életre, a jogász-nyelvészt. Románia Hivatalos Közlönyének magyar kiadásán is jogász-nyelvészek kellene dolgozzanak!

Ilyen körülmények között és tekintettel az ismertetett okokra, szükséges az erdélyi magyar jogi szaknyelv és ennek a szaknyelvnek valós és gyors revitalizációját nagyon rövid idő alatt le kell zárni. Furcsa módon e revitalizáció megkésve indult el, a rendszerváltást követő első évtizedben minimális eredmények születtek.

A szaknyelvi revitalizáció érdekében a következő feladatokat látom megvalósítandónak:

1. Erdélyi magyar jogi internetes hír- és elemzésportál elindítása, a portál szolgáltatásai között jogi szakszótár és jogszabálytár is szerepeljen.

2. Jogi szaknyelvi standardizáló munkabizottság létrehozása és folyamatos működtetése.

3. A párhuzamos jegyzetek rendszerének fejlesztése, a jegyzetek  tartalmának napirenden tartása és folyamatos bővítése, illetve a jegyzetek körének kiterjesztése újabb jogterületekre (elsősorban a közigazgatási jogra).

4. Az alapvető fontosságú törvények minőségi fordításának terjesztése vagy elkészítése. Az Alkotmány és a Büntető törvénykönyv megfelelő színvonalú fordítása, illetve a Polgári törvénykönyv még javításokat (következetes terminológiai standardizálást) igénylő magyar nyelvű változata már elérhetőek.

5. Erdélyi, magyar nyelven (is) jogot szolgáltató választottbíróság felállítása.

6. Az Erdélyi Magyar Jogászgyűlés, mint kiemelkedő szakmai fontosságú rendezvény megszervezése évente.

7. A jogi szakfordítók, tolmácsok és jogász-nyelvészek intenzív szaknyelvi képzése.

8. A román jog alapján álló magyar-román nyelvű szerződéstár elkészítése.

9. Magyar anyanyelvű hallgatók kiemelt támogatása, hogy a bírói vagy ügyészi életpályát válasszák.

10. A közigazgatási szaknyelv standardizálása, a köztisztviselők szaknyelvi képzése, a kisebbségi jogok érvényesülésének monitorizálása.

(A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara által szervezett Jogi terminológia konferencián, 2018. szeptember 6-án, „Magyar jogi terminológia Romániában – célok és dilemmák” címmel elhangzott előadás szerkesztett változata.)

A szerző a Sapientia EMTE JTI egyetemi tanára.