Veress Emőd: Erdély jogtörténetéről

Megjelent az Erdély jogtörténete c. kötet, tankönyv, kézikönyv, tizenhét szerző 600 oldalas munkája. 2018-ban, Erdély Romániával való egyesülését (de facto csatlakozását) kimondó gyulafehérvári nemzetgyűlés centenáriumán. Ez az évforduló jó alkalom arra, hogy egyfelől a történelmet vizsgálva elkészítsük a múlt mérlegét, másfelől, a jövőbe tekintve, programot alkossunk. Általánosan, romániai magyarok, az egyik kérdésben sem teljesítünk jól: sem a múlt tanulságait nem értékeltük ki megfelelően és ezért nem is hasznosíthatjuk azokat, sem a programalkotás terén nem próbáltuk végiggondolni, hogy milyen jövőképek és forgatókönyvek léteznek az erdélyi magyarok számára. Ez a kötet, ha szerényen is, mindkét célkitűzéshez hozzá kellene járuljon, és remélem, hogy nem marad elszigetelt kezdeményezés.

A múlt mérlegeként objektív, kiegyensúlyozott és korrekt képet kívántunk adni Erdély jogtörténetéről, a vitatott kérdéseket is átfogóan ismertetve. A földrajzi elvet előnyben részesítve a kötet a történelmi Erdély-fogalom kialakulását megelőző periódustól, az ókorból indul és ismerteti, mit tudunk a Dák Királyság jogéletéről, a római provincia(ák) közjogi és magánjogi viszonyairól, a népvándorlás és az államalapítás koráról. A középkori Magyar Királysághoz, illetve a Habsburg Birodalomhoz és az Osztrák-Magyar Monarchiához, majd Romániához tartozó Erdély jogrendjét, az általános és a partikuláris jogot a kötet rendszerbe foglalja. Azon kérdés vonatkozásában, hogy van-e és miért van Erdélynek jogtörténete, érdemes a kötetet elolvasni, maga a kötet az erre adott válasz.

A könyv egyúttal a hiányok térképe is: őszintén felvállaltuk, amit nem tudunk, mert ez a jövő kutatási feladatait is kijelöli. Várni a hiányzó alapkutatások elvégzésére szerintem hiábavaló: kár lett volna az oktatástól a meglévő információkat évekre visszatartani, amíg újabb tisztázó kutatásokat elvégeznek vagy elvégzünk. A létező anyag megérett a közlésre, annak ellenére, hogy a vizsgálódásnak nincs (nem lehet) vége. A köteten alapuló két alprojekt máris folyamatban van: a közjogi fejezetekre építve angol nyelvű, a magánjogi fejezetek alapján román nyelvű kötet fog megjelenni még az idén, máris továbbfejlesztve a meglévő anyagot. A kötet kritikai fogadtatását hasznosítva terveink szerint 2019. végére elkészül a második, javított, bővített kiadás is.

A jogtörténet hiába múltba fordulás, értelmét az aktualitása adja: a mai jogintézmények eredetének feltárása, a mögöttük meghúzódó célok felismerése, végső soron a jogtörténeti információk mai hasznosíthatósága. A jogi munka minősége mindig más és jelentősen magasabb, ha a jogtörténeti távlatokat hasznosítani tudja. Arról nem is beszélve, hogy nem egy folyamatban levő perben 19. század végi, 20. század eleji jogkérdéseket boncolgatnak a román bíróságok. A kötet talán arra vonatozóan is összegzi a múlt tapasztalatait, hogy miért nem működik még mindig megfelelően az erdélyi román-magyar együttélés, miként alakultak ennek a jogi keretei, és ennek ismeretében az olvasó felkészültebben tudja végiggondolni, hogyan is lehetne az együttélés problémáira legalább részmegoldásokat javasolni.

A jövőre vonatkozó programalkotás szempontjából is releváns lehet a könyv. A centenáriumi évben nyilván fel kell tenni a kérdést, hogy milyen jövőt képzelünk el Erdélyben, és ebben milyen szerepe van a jognak. Jogállamot akarunk, a kisebbségi jogok minimál-szintjént való túllépést, a kulturális és oktatási önkormányzatiság megteremtését, partnerségen alapuló együttélést Erdélyben. A Bolyai Egyetem jogászképzésének 1959-es felszámolása után leépült és leépített jogi szaknyelvünk és jogi kultúránk feltámadását.

Elrugaszkodva a kötet problematikájától, lehet, hogy a politika labirintusában elakadt kisebbségi törvény tervezetét is most kellene újragondolni és újraalkotni, erre a centenáriumi év talán alkalmas lenne. És annak ellenére, hogy a valós hatása talán minimális, újra kellene gondolni a román-magyar párbeszéd eszközeit, tematikáját, hatékonyságának hiányát, figyelembe véve a román politikai eszmetörténet gondolkodásformáló hatásait.

Egy most alakuló projekttel ehhez kívánunk hozzájárulni: román nyelven akarunk összehasonlító kisebbségi jogi szakkönyvet megjelentetni, amely a román kisebbségi jogi szabályozást nemzetközi közjogi és összehasonlító jogi alapokon tárgyalja (2020-ban jelenne meg ez a kötet).

A Sapientia EMTE Jogtudományi Intézete munkájával (Erdély jogtörténetének megjelentetésével és a kutatások folytatásával, második kiadás előkészítésével, a két – román és angol nyelvű – említett alprojekttel, a román nyelvű összehasonlító kisebbségi jogi kötettel és több, megvalósítás vagy szervezés alatt levő tudományos programjával), remélem, hozzájárul a centenárium évében és az azt követő periódusban az erdélyi magyar múltértékelés és jövőbe tekintő programalkotás nehéz kihívásaihoz.

A szerző a Sapientia EMTE egyetemi tanára, az Erdély jogtörténete c. kötet szerkesztője.