Veress Emőd: Hogyan lesz valaki bíró vagy ügyész? Megjegyzések az igazságügyi reform egyik kulcskérdéséről

Az igazságügyi reform egyik kulcskérdése a bírók és ügyészek rekrutációja. A jelenlegi rendszert — nem is alaptalanul — sokat kritizálták, hogy túl fiatalon, megfelelő érettség és élettapasztalat nélkül el lehet nyerni a végleges bírói vagy ügyészi kinevezést. Erre a problémára is megoldást kíván találni a kormány és a parlamenti többség. E belépési rendszer változásait kisebbségi jog szempontból is követnünk kell: a bírói és ügyészi hivatásrenden belül a magyarok részaránya jelenleg csak 1,2%, és a következő egy-két évtized (nagyon bonyolult és komoly erőfeszítést igénylő) feladata lesz ezt az számot a magyarok népességszámon belüli arányához (6,5%) igazítani.

A tervezetek Toader féle (nyári) változata szerint a Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézetbe (Institutul Național al Magistraturii) való bejutás feltétele a 30 éves betöltött életkor és a szabályozott jogi szakmák valamelyikében megszerzett tényleges 5 éves szakmai régiség lett volna. Így a tervezet első formája az élettapasztalatot és a megszerzett gyakorlati tapasztalatot is előzetes feltételként állította a bírói és az ügyészi karrier elkezdéséhez. A tervezettel szemben megfogalmazott ellenérvek szerint, ha valaki öt évet ügyvédként dolgozik és jó a szakmájában, utána már nem motivált a pályamódosításra, azaz pontosan a legjobbak nem választanák ilyen körülmények között a bírói és az ügyészi pályát.

A Képviselőház által december 11-én elfogadott változat koncepciót vált: visszalép a Toader-féle javaslattól, és a Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézetben, egyetem után, jelenleg 2 éven át folytatott képzés időtartamát 4 évre növeli meg, és ennek keretében, egy éves képzési időszak után 6-6 hónapos gyakorlati időszakot kell a bíró- és ügyészjelölteknek eltölteniük a bíróságokon, ügyészségeken, börtönökben, ügyvédi és közjegyzői irodákban, a cégjegyzéknél, a kataszteri és ingatlannyilvántartási hivataloknál, a gyerekvédelmi és gyámhatósági feladatot ellátó szerveknél.

Így a rekrutációs rendszer vázlata a következő: 4 év egyetem, amelyet államvizsga zár le + 4 év a Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézetben + 2 év gyakornok bírói vagy gyakornok ügyészi szakasz. Tehát ha valakinek minden vizsgája első próbálkozásra sikerül, 28-29 évesen lehet végleges bíró vagy ügyész. Lényeges, hogy a Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézetbe történő felvételt követően már a jelöltek bérezést és lakhatási támogatást kapnak, ez kívánja ezt a rendszert továbbra is vonzóvá tenni a fiatal, tehetséges jogászok előtt.

Az új rekrutációs mechanizmus megpróbálta a Toader-javaslat ellen megfogalmazott kritikát kivédeni. Ellenben ez a változat is felvet legalább két kérdést:

1. Egyfelől fennmarad az alternatív belépési pálya a magisztrátusok rendjébe: 5 éves szakmai régiséggel rendelkező ügyvédek, jogtanácsosok, bírósági végrehajtók, felsőfokú jogi tanulmányokat végzett bírósági jegyzők és más szabályozott jogi szakmákban dolgozó személyek pályázhatnak (vizsgázhatnak) a magisztrátusi (bírói vagy ügyészi) tisztségekre (a Toader féle javaslat gyakorlatilag ezt a belépési pályát alakította volna át a bírói és ügyészi hivatásrendbe való kizárólagos belépési lehetőséggé).

Ezt a bejutási rendszert az igazságszolgáltatásban az utóbbi években akkor alkalmazták, amikor azonnali humán erőforrás problémákat kellett kezelni, a Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézet rekrutációs rendszeréhez képest másodlagos, kiegészítő jelleggel.

A tervezetből nem derül ki, hogy ennek az alternatív belépési pályának a szerepe megváltozik-e, de a vonzereje mindenképpen nőni fog.

2. Másfelől az utóbbi évtizedben az ügyvédi hivatásrendbe történő belépés rendszerét nagymértékben a magisztrátusi rendbe való felvétel rendszeréhez igazították: a felvételi vizsgát 2 éves gyakornoki periódus követte, majd véglegesítő vizsgát kell tenni az ügyvéddé váláshoz. Komolyan felmerül, hogy az ügyvédi pályára való bejutás rendszerét — amennyiben a Képviselőház változatát a Szenátus is jóváhagyja — nem-e lenne szükséges hasonlóképpen módosítani, a magisztrátusi rend felvételi rendszeréhez igazítani, vagyis az ügyvédgyakornoki periódus 4 évre növelni. Álláspontom szerint de igen: pontosan a hivatásrendek közötti egyenértékűség fenntartása és biztosítása érdekében.

A szerző a SAPIENTIA EMTE egyetemi tanára.