Kádár Hunor: A román Büntető törvénykönyv magyar fordításáról

A Forum Iuris Könyvkiadó gondozásában megjelent a román Büntető törvénykönyv magyar nyelvű fordítása. Az alábbiakban a kötet szerkesztőjének és egyik fordítójának, Dr. Kádár Hunor egyetemi adjunktusnak a gondolatait közöljük. A Btk. magyar fordításának a bemutatójára is sor kerül a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézete által 2017. december 14-én szervezett karácsonyi könyvbemutatón (18,00 óra, Tordai út 4, B301-es terem). 

A Büntető törvénykönyvről szóló 2009. évi 286. törvény (a továbbiakban: új Btk.) 2014. február 1-én lépett hatályba. A fordítást lapozgatva az olvasóban három alapvető kérdés merülhet fel:

1. Miért volt szükség egy új Btk. kidolgozására és életbe léptetésére?

2. Mely büntetőjogi szabályozások szolgáltak modellként az új kódex kidolgozásához?

3. Miért volt szükség ezen büntetőjogi kódex magyar nyelvre történő lefordítására?

1. Az ezredfordulót követően egy új, nyugati szellemiségű Btk. elfogadása a romániai büntető jogászok többségét és a román jogalkotót egyaránt élénken foglalkoztatta. Ennek legfőbb oka abban rejlett, hogy az államszocialista diktatúra idején elfogadott 1968-as Btk. (a továbbiakban: régi Btk.)  egy szovjet ihletésű szabályozás volt, amely alapvetően az 1936-os II. Károly Btk. rendelkezéseit kívánta az államszocialista rendszer értékeihez és követelményeihez igazítani. A régi Btk. ezen jellemvonása egyértelműen kitűnik a hozzá fűződő indoklás szövegéből: “a 30 évvel ezelőtt elfogadott Büntető törvényköny számos elavult rendelkezést tartalmaz és egészében (…) meghaladottnak tekinthető, mivel más történelmi kontextusban dolgozták ki (…) A törvénytervezet kidolgozása során tanulmányozásra került a többi szocialista állam jogszabálya és szakirodalma.

Következésképpen, a régi Btk.-t olyan társadalmi érdekekre és értékekre alapozták, amelyeket a rendszerváltást követően foganatosított folyamatos jogszabály módosítások révén sem lehetett megfelelő mértékben összeegyeztetni a nyugat és az Európai Unió által képviselt demokratikus értékekkel.

Az új Btk. megalkotói, mindenek előtt, a demokratikus értékrend figyelmen kívül hagyása révén kialakított anomáliákat kívánták orvosolni. Ezen oknál fogva az új Btk. Különös Részének I. seeeeíme már nem az állambiztonság – amely minden diktatórikus rendszer legféltettebben őrzött értéke volt – hanem az élet elleni bűncselekményeket szabályozza. A régi Btk. egyik alapvető problémája volt, hogy a szovjet ideológiának megfelelően túlzottan “óvta” az állami tulajdont azáltal, hogy a különböző bűncselekmények büntetési tételeit nem igazította a büntetőjogi norma által védett társadalmi érték fontosságához. Ennek következtében egy modern és demokratikus értékszemlélet számára elfogadhatatlan, abszurd helyzetek alakultak ki, mivel bizonyos vagyon elleni bűncselekmények minősített formáját a régi Btk. súlyosabban büntette, mint bizonyos élet vagy egészség elleni bűncselekményeket (pl. a különösen súlyos  következményt okozó csalást ugyanolyan büntetési tételek között büntette, mint az egyszerű emberölést). Szintén a szovjet-típusú büntetőjogi kódexekkel történő szakítás jegyében az új Btk. eltörölte a társadalomra veszélyességet a bűncselekmény lényeges jellemvonásainak köréből (15. cikk). Fontos megjegyezni, hogy a jogalkotó fentebbi sorokban felvázolt reformtörekvései már 2004-ben konkrét formát öltöttek azáltal, hogy elfogadták a Büntető törvénykönyvről szóló 2004. évi 301. törvényt, amely azonban sohasem lépett életbe.

2. Az új Btk. kidolgozása során a jogalkotó alapvetően két irányvonalat követett: a román büntetőjogi tradíció kiaknázását, illetve ezen tradíciónak a büntetőjog területén jelenleg domináns európai szabályozásokhoz történő felzárkóztatását.

A nemzeti tradíció érvényesítésének jegyében, az új Btk. megalkotói az 1936-os II. Károly Btk. rendelkezéseit tekintették kiindulópontnak, csakúgy mint az 1968-as Btk. megalkotói.

A II. Károly Btk. alapvetően az olasz Btk., illetve a román szakirodalom által “Erdély büntető törvénykönyve” elnevezés alatt emlegetett Csemegi-kódex rendelkezéseire támaszkodott. Más szavakkal, az új Btk.-t, közvetett módon, az 1878. évi V. törvénycikk rendelkezései is inspirálták.

Az új Btk. Általános és Különös Részében egyaránt fellelhetőek olyan rendelkezések, amelyek egyértelműen az 1936-os Btk.-ban gyökereznek. Például “a valamely jog gyakorlása vagy kötelezettség teljesítése” elnevezésű jogellenességet kizáró ok (21. cikk) szabályozásának alapjául a II. Károly Btk. 137. cikkében foglalt “a törvény utasítása vagy a jogos hatóság parancsa” elnevezésű intézmény szolgált, míg “a hivatali tisztség bitorlása” elnevezésű bűncselekményt (300. cikk) a II. Károly Btk. 245. cikkében foglalt “hatalommal való visszaélés” elnevezésű bűncselekmény ihlette.

A második irányvonal mentén az új Btk. megalkotói elsősorban a német és olasz büntetőjogi szabályozásokat vették figyelembe – mint az európai államok büntetőjogára jelen pillanatban legnagyobb befolyást gyakorló jogi rendszerek – valamint a fentebb említett két büntetőjogi rendszer hatásának jegyeit leginkább magukon viselő spanyol, portugál és svájci büntetőjogi szabályozásokat. Mindezek ellenére, az új Btk. Általános Részét olyan jogi szabályozások is inspirálták, amelyek kívül esnek a német-olasz jogrendszerek befolyási körén. Például a “polgári nevelési gyakorlat” elnevezést viselő nevelő intézkedés (117. cikk) egy francia külön törvény alapján lett kidolgozva, míg a jogi személy büntetőjogi felelősségét szabályozó rendelkezések belga és holland szabályozási mintát követnek.

Az új Btk. Különös Része egy igazi eklektikus szabályozás, amely nem csupán a kontinentális Európa legfontosabb büntetőjogi rendszereiből (német-olasz és francia) inspirálódott, hanem számos európai ország büntetőjogi szabályozásból „ellesett” egy-egy innovatív vagy “szimpatikus” megoldást. A teljesség igénye nélkül, csupán szemléltetés gyanánt, a következő példák említhetők meg: “az öngyilkosságra rábírás” (191. cikk) elnevezésű bűncselekmény szövegét a jogalkotó az olasz, portugál és norvég minta alapján fogalmazta újra; “a segítségnyújtás megakadályozása” (204. cikk) elnevezésű új bűncselekmény egy francia szabályozást ültet át a Btk.-ba; “a használat céljából elkövetett lopás” [230. cikk (2) bek.] elnevezésű bűncselekmény új formája a spanyol Btk.-ból inspirálódott; “a vallomás befolyásolása” (272. cikk) elnevezésű bűncselekmény kidolgozása során német, olasz, spanyol, francia és finn rendelkezéseket vettek figyelembe; “a bizonyítékok vagy okiratok eltulajdonítása vagy megsemmisítése” (275. cikk) elnevezésű bűncselekmény francia és holland minta alapján lett újra fogalmazva. A Btk. Különös Részében is fellelhetjük a román büntetőjogi tradíció érvényesítésének egyértelmű szándékát: “az sértett kérelmére elkövetett emberölés” (190. cikk) elnevezésű új bűncselekmény szabályozásához a II. Károly Btk. 468. cikke szolgált modellként, míg “a hamisított értékek forgalomba hozatala” (313. cikk) elnevezésű bűncselekmény egyik formája szabályozásának alapjául a II. Károly Btk. 389. cikke szolgált.

Az új Btk. kidolgozása folyamán a jogalkotó arra törekedett, hogy a külön jogszabályban foglalt legfontosabb és leggyakrabban elkövetett bűncselekményeket belefoglalja az új büntetőjogi kódexbe a büntetőjogi szabályozás leegyszerűsítésének és könnyebb átláthatóságának érdekében.

Így kerültek be a Btk. Különös Részébe az addig külön törvényben szabályozott bűncselekmények vagy bűncselekmény-kategóriák (a felsorolás nem kimerítő jellegű): emberkereskedelem, kiskorú sérelmére elkövetett emberkereskedelem, koldulás kihasználása, csődbűncselekmények, információs rendszerek és elektronikus fizetőeszközök révén elkövetett csalások, államhatár elleni bűncselekmények, közúti közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények, jogszabályban előírt munkabiztonsági és munkaegészségügyi intézkedések foganatosításának elmulasztása, jogszabályban előírt munkabiztonsági és munkaegészségügyi intézkedések be nem tartása, információs rendszerek és az informatikai adatok biztonsága és integritása elleni bűncselekmények, stb.

3. A jelen fordítás szerzői két fő célkitűzést tartottak szem előtt. Az első célkitűzés a magyar nyelvű jogi oktatás tradíciójának felelevenítése volt.

Azáltal, hogy a magyar anyanyelvű, Erdélyben élő joghallgatók magyar nyelven is elolvashatják a román Btk. rendelkezésit, egyértelműen fokozódik – az egyébként román nyelven folyó – büntetőjogi oktatás hatékonysága.

A román nyelvű jogi terminológiát hiányosan ismerő II. éves joghallgató számára, a büntetőjog különböző intézményeinek megértése szempontjából, igen nagy segítséget nyújthat egy olyan fordítás, amelyet fellapozva anyanyelvén olvashatja el azokat a törvényhelyeket, amelyeket a Btk. román nyelvű kiadásának olvasása alkalmával egyáltalán vagy részben nem értett.

Ugyanakkor, a fordítás segíti azokat az Erdélyben élő magyar anyanyelvű joghallgatókat, akik magyar nyelven szeretnének valamilyen tudományos büntetőjogi munkát megírni (pl. tudományos diákköri konferenciára vagy egyéb szakmai konferenciára, esetleg magyar nyelvű szakfolyóiratba) és amiatt, hogy román nyelven tanulják a büntetőjogot, nem rendelkeznek megfelelő magyar jogi terminológiai ismerettel ahhoz, hogy egy magyar nyelvű büntetőjogi munkának neki merjenek kezdeni.

A második célkitűzés az anyaországban tevékenykedő jogászok vagy az ott tanuló joghallgatók számára hivatott olyan magyar nyelvű anyagot létrehozni, amelyet felhasználhatnak kutatásaik során. Minden komoly büntetőjogi munka (szakcikk, doktori értekezés, tankönyv, stb.) jelentős figyelmet fordít a nemzetközi kitekintésre, a szomszédos országok büntetőjogi rendelkezéseinek tanulmányozására bizonyos jogi intézmények összehasonlítása céljából és annak érdekében, hogy az illető országok büntetőjogi szabályozásának pozitív tapasztalatait majd tudományos téren hasznosítani lehessen. Számtalan magyarországi kutató – legyen az gyakorló jogász, joghallgató vagy doktorandusz – szeretné tudományos munkája során felhasználni a román Btk. rendelkezéseit, azonban a román nyelv ismeretének hiánya miatt akadályba ütközik. A jelen fordítás – minden tökéletlenségének ellenére – segítő kezet nyújt ezen magyarországi jogászok számára ahhoz, hogy kutató munkájuk útjából elgördüljenek a nyelvi akadályok és anyanyelvükön tanulmányozhassák szomszédos országuk büntetőjogi kódexét.

A fordítás, amint azt már említettem, nem tökéletes és még számos javításra szorul annak érdekében, hogy a felhasznált jogi nyelvezet hibátlanul megfeleljen a magyar jogi terminológiának. Ezen esetleges terminológiai „anomáliák” fő forrása abban rejlik, hogy a román büntetőjog számos olyan büntetőjogi intézményt vagy bűncselekményt szabályoz, amelynek egyszerűen nincs megfelelője a magyar büntetőjogban vagy amelyeket a magyar büntetőjogi kódex teljesen más elnevezés alatt szabályoz. Bizonyos, a román büntetőjogi tradíció jegyében létrehozott intézmény, illetve néhány bűncselekmény esetén felmerült a kérdés, hogy azokat egyáltalán le lehet-e magyar jogi nyelvre fordítani? A jelen fordítás szerzői megbirkóztak ezzel a kihívással is, viszont az eredmény sok esetben furcsán “csenghet” egy anyaországi büntetőjogász fülének. Éppen ezért, a jelen fordítás nem egy végleges, lezárt és formálhatatlan anyag, hanem, éppen ellenkezőleg, pontosításra, csiszolásra szorul a tökéletesség ábrándja keresésének rögös és vég nélküli útján.

Dr. Kádár Hunor a Sapientie EMTE Jogtudományi Intézetének egyetemi adjunktusa.