Kis Réka: Az Európai Unió Bíróságának ítélete az Andriciuc és társai ügyben, a devizahitel-szerződések állítólagosan tisztességtelen feltételeiről

Az Európai Unió Bírósága 2017. szeptember 20-án mondott sokakat érintő, türelmetlenül várt ítéletet az C‑186/16. sz. Andriciuc ügyben. A Bíróságnak azt kellett megvizsgálnia előzetes döntéshozatali eljárás keretében, hogy a felperesek és a Banca Româneasca SA (a továbbiakban: bank) által 2007 és 2008 között létrejött hitelszerződések bizonyos feltételei, illetve az ezekről rendelkező román jogszabályok megfelelnek-e a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv bizonyos rendelkezéseinek.

Az alapeljárás felperesei, a Romániában elterjedt gyakorlat szerint, svájci frank alapú hitelszerződéseket kötöttek a bankkal ingatlanvásárlás, más hitelek refinanszírozása, illetve személyes igények kielégítése céljából. Bár a jövedelmüket román lejben kapták meg, a havi törlesztőrészleteket svájci frankban kellett fizetniük, azzal a következménnyel, hogy az árfolyamkockázat és ezzel együtt – a román lej svájci frankhoz viszonyított árfolyamának csökkenése esetén – a havi törlesztőrészletek emelkedése teljes mértékben őket terhelte. Továbbá, a szerződéses rendelkezések értelmében „a havi törlesztőrészlet esedékessé válása vagy a szerződéses kötelezettségek hitelfelvevő általi megszegése esetén – a bank megterhelhette a hitelfelvevő számláját, és szükség esetén az ott rendelkezésre álló teljes összeget átválthatta a szerződés szerinti devizára az adott művelet napján általa alkalmazott árfolyamon.”

A felperesek szerint a bank előre láthatta a svájci frank árfolyamának változását és ingadozásait, amiről viszont a felperesek nem kaptak teljes körű tájékoztatást, „mivel a bank nem adott magyarázatot arról, hogy a kölcsönök referenciadevizájaként meghatározott többi külföldi pénznemmel ellentétben a svájci frank román lejhez viszonyított árfolyama jelentősen ingadozott.  Általánosabban, a tájékoztatás részrehajló volt, mivel e terméktípus és az alkalmazott pénznem előnyeit hangsúlyozta, azonban nem ismertette a potenciális kockázatokat, valamint e kockázatok bekövetkezésének valószínűségét.”

Következésképpen, a tájékoztatási, figyelmeztetési és tanácsadási kötelezettségének megszegésére hivatkozva, a felperesek keresetet nyújtottak be a Bihar megyei Törvényszékhez e feltételek semmisségének megállapítása és egy új hiteltörlesztési terv kidolgozása érdekében.  A Törvényszék elutasította a keresetet, viszont a fellebbviteli bíróság, a Nagyváradi Ítélőtábla felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal keretében felkérte az EU Bíróságát, hogy értelmezze a fent említett 93/13/EGK irányelv rendelkezéseit a tényállás körülményeinek fényében.

Megjegyzendő, hogy az előzetes döntéshozatal keretében a Bíróság nem döntheti el az alapeljárásbeli ügyet, és nem alkalmazhatja az uniós jogot a konkrét ügyre, csupán értelmezheti azt és annak érvényességét, illetve, közvetett módon, megvizsgálhatja a tényállás körülményeinek az uniós joggal való összeférhetőségét.  A Bíróság határozata általános jelleggel kötelező, nem csak az ügyet előterjesztő, hanem minden egyes tagállamra nézve.

A Bíróság megállapította, hogy  a 93/13/EGK irányelv értelmében,  „az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók által valamely külföldi pénznemben kötött hitelszerződésben foglalt, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan [feltétel], amely nem képezte egyedi tárgyalás tárgyát, és amelynek alapján a hitelt ugyanazon külföldi pénznemben kell visszafizetni, mint amelyben folyósították” a  szerződés elsődleges tárgyának minősül, „mivel ez a feltétel a szerződést jellemző lényeges szolgáltatást határoz meg.” Következésképpen, a feltétel (esetleges) tisztességtelensége nem is vizsgálható, mert az irányelv alkalmazásában a tisztességtelen jelleg megítélésének nem kell kiterjednie a szerződés elsődleges tárgyát képező feltételekre (4. cikk). A Bíróság szerint így ez a feltétel nem tekinthető tisztességtelennek, amennyiben világosan és érthetően fogalmazták meg. (Érdekes elem, hogy azon szerződések esetén, amelyek devizaalapúak, de a törlesztés a külföldi pénznemnek a bank eladási árfolyamán, román lejre történő átváltásával történik, vizsgálható, hogy az ilyen záradék szerződés elsődleges tárgyát képezi-e vagy sem, azaz a tisztességtelen jelleg ellenőrzésére jóval nagyobb a mozgástér).

Továbbá a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelménye azt jelenti, hogy a hitelszerződések esetén a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak.” E követelmény teljesítéséhez hozzátartozik, hogy  a  külföldi pénznemben történő visszafizetésről szóló szerződéses feltétel „nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.”

A Bíróság rámutatott arra, hogy a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse. E célból pedig „a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. […] egyrészt a hitelfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik. Másrészt […] a banknak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra, különösen, ha a kölcsönt felvevő fogyasztó nem ebben a pénznemben kapja a jövedelmét.” Ennek a feltételnek a konkrét ügyben történő teljesítését a nemzeti bíróságnak, azaz a Nagyváradi Ítélőtáblának kell megvizsgálnia.

Végezetül a Bíróság megállapította, hogy „egy szerződési feltétel tisztességtelen jellege az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva értékelendő, figyelemmel mindazon körülményekre, amelyekről az eladónak vagy szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amelyek az említett szerződés későbbi teljesítésére kihathattak.” Azt, hogy a konkrét esetben fennáll-e a felek között a tisztességtelen feltétel által előidézett jelentős egyenlőtlenség, a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni. A vizsgálat során tekintettel kell lennie „az alapeljárás valamennyi körülményére, és különösen az eladónak vagy szolgáltatónak, a jelen esetben a banknak a lehetséges árfolyam‑ingadozásokkal és a külföldi pénznemben folyósított kölcsönben rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire”.

Az alapeljárást elbíráló bírói testület tagjai előtt álló feladat továbbra sem egyszerű: nekik konkrét döntést kell hozniuk az ügyben, az Európai Unió Bíróságának kötelező értelmező határozatával összhangban.

A szerző a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének oktatója.