Lészai Orsolya: Amerikai kalandos kutatásom

2016 őszén egy barátnőm küldött egy linket a Rézler Gyula Alapítvány által kiírt ösztöndíj lehetőségről, azzal a megjegyzéssel, hogy ez talál a kutatási témámhoz. A pályázati határidő pár nap múlva volt, de a kiírás felkeltette az érdeklődésemet, kihagyhatalan lehetőségnek tűnt. Összeállítottam a teljes pályázatot és postáztam Budapestre. Ha jól emlékszem elég rövid időn belül kaptam is választ, hogy várnak az interjúra.

Novemberben Budapestre utaztam, hogy találkozzak a Kuratórium tagjaival. Az interjú egy közvetlen és kötetlen beszélgetésből állt. Nagyon tetszettek a kérdések, a mosolygós arcok és a nyílt légkör. Volt egy erős, pozitív érzésem az egésszel kapcsolatosan. Sosem felejtem el az egyik Kuratóriumi tag kérdését arra vonatkozóan, hogy biztosan feltalálom magam egyedül egy idegen világban? Abban a pillanatban széles mosollyal és magabiztosan azt válaszoltam, hogy igen, de bevallom Amerikában jópárszor a fülembe csengett a kérdés, hiszen egy egészen kalandos út várt rám. Budapestről hazafele érkezett is az e-mail, amelyben tájékoztattak, hogy januárban Bloomingtonba utazok. Az ügyintézés gyorsan ment, a magyar útlevéllel a vízumot is hamar megkaptam. Január első péntekén még dolgoztam, szombaton bepakoltam és vasárnap már elindultam, életemben először Amerikába. A célpont Bloomington egyetemi város, Indiana államban.

Amerika egy teljesen más világ, mintha egy filmbe csöppentem volna. Nagy városok, nagy magánterületekkel, széles utak, pick-up truck-ok és terepjárók mindenhol. Minden második üzlet fegyverkereskedéssel foglalkozik, a bevásárlóközpontban is megvásárolhatod a napi sörétes puskádat.

Az első napon a kampuszon sétáltam és megállapítottam, hogy az egyetem kitűnően felszerelt. Közép- és Kelet-Európában álmodni sem lehet ilyen egyetemi infrastruktúráról. Amerika egy földi paradicsom, tanulmányi és kutatási szempontból, hiszen a legjobbat nyújtják s nem csoda, hogy drága az oktatás. Nem tudom Európában hány egyetemnek van évi 5 milliárd dolláros költségvetése? De nem csak a könyvtár könyvei, hanem ennek felszereltsége, a legjobb és legkényelmesebb székekkel, asztalokkal, olvasósarkokkal, vízzel, csatlakozókkal mindenhol, tanulótermekkel. A könyvtáron belül minden emeleten ingyen vízautomata, illemhelyiség és segítőkész emberek vannak. Hihetetlen volt számomra. Pont erre vágytam, hogy egy nyugodt és szakirodalom gazdag környezetben kutathassam a témám. Bloomington erre tökéletes hely volt.

A szállásom egy csendes, elit negyedben helyezkedett el. Mókusok mászkáltak a fákon, nyuszik és őzikék sétáltak az udvaron, utcákon. Mesés hely.

A kinn töltött idő alatt megismerkedtem tanárokkal, egyetemi vezetőkkel, diákokkal. Minden találkozás egy külön élmény volt. Pont ezért szeretek külföldön tanulni, mert az ember fejlődik, tágul a látásmódja. A időm legnagyobb részét a doktori disszertációm elméleti felépítésének részletein dolgoztam és bibliográfiát gyűjtöttem. Székhelyem a Jogi Egyetem (Maurer School of Law Library) nagy ablakos, tágas könyvtára volt.

Doktori disszertációm témája Nemzetközi konfliktus helyzetek megoldása alternatív vitarendezési eljárásokkal a 21. században. Fontos megemlítenem, hogy a kutatáshoz nagyban hozzájárult Lesley Davis, a Jogi Kar dékánhelyettese, illetve Timothy William Waters nemzetközi jog professzora, hiszen bármikor szívesen láttak beszélgetésre, velük lehetett vitázni a témáról és útmutatást nyújtottak a kutatásban. Waters professzor úr nemzetközi jog óráira is bejártam, így betekintést nyertem az amerikai diákéletbe is.

A bloomingtoni időszak alatt részt vettem a 24. Annual Central Eurasian Studies konferencián, illetve az International Women’s Day konferencián, amelyek remek lehetőséget nyújtottak az ismerkedésre, kapcsolatok kialakítására, érdekes témák hallgatására. Március elsején a Saul fia Oscar-díjas magyar film vetítésére került sor, ahol a film után Röhrig Gézával, a film főszereplőjével volt egy izgalmas beszélgetésben részem.

Bloomington egyetemi városban egy komoly magyar mag van. A Hungarian Cultural Association szervezet égisze alatt heti rendszereséggel működik egy Coffee Hour, ahol magyarul tanuló diákokkal és a Bloomington, illetve környékén élő magyarokkal lehet találkozni, társalogni. A kávéóra legérdekesebb része, amikor az amerikaiak, akik elődei sok esetben Magyarországról menekültek, elmesélték, hogy hogyan is érkeztek a felmenőik Amerikába. Hihetetlen történetek, drámai fordulatok, sosem untam meg hallgatni.

Bloomingtonban nem lehet unatkozni, hiszen folyamatosan rendezvények vannak. Érdemes megemlítenem a sporthelyeket, ingyen mozit, a Konzervatórium ingyenes hangversenyeit, múzeumokat, piknikeket, találkozókat, konferenciákat, amelyek általában mind nyitott és ingyenes alkalmak. Ilyenkor sikerült megismerni új embereket, kollégákat a világ minden részéről. Beszélgettem tájföldi kutatókkal az országok törvényei által adódó nehézségekről, ukrán szociológussal, akivel később együtt jártunk moziba, kínai kutatóval, aki a családjával költözött Amerikába, török cserediákkal. A kikapcsolódásra is számos alkalmat és helyet lehetett találni Bloomingtonban. Az egyetemi mozikban vetített filmekre általában ingyen lehet menni. Emellett az egyetemi színház és a zeneiskolai rendezvényei, az egyetemi múzeum remek kulturális élményeket nyújtottak.

Az egyetemi tevékenységek mellett egy evangélikus gyülekezetbe jártam (Evangelical Connexion Community), ahova szívesen látnak felekezettől függetlenül bárkit. A vallásos tevékenységeik mellett fantasztikus programajánlatuk volt. Lehetőségem adódott egy ausztrál asztrofizikus előadásán részt venni, aki a gyülekezet meghívottja volt. Szerveztek sapkakötést ghánai újszülötteknek, vagy kertészkedés kurzust. Sőt, részt vettem a heti röplabdázás alkalmon is, amit nagyon élveztem, hiszen itthon is gyakorlom ezt a sportot.

Chicagoba terveztem látogatni, de New Yorkban kötöttem ki. Egy volt amerikai professzorom és felesége New Yorkban él és meghívott, hogy töltsek nálunk egy kis időt. Leírhatatlan volt a látogatás, hiszen New York szöges ellentéte Bloomingtonnak. A tipikus amerikai, nyugodt városból átröppentem egy pörgős, tényleg soha nem alvó multikulturális városba. Itt az első 20 ember akihez hozzá szóltam nem beszélt angolul, a metrón freestyle performanszban volt részem és ugyancsak itt összemosolyogtunk a brooklyni sráccal, a fölöttünk táncoló előadó nyomulásán. Fantasztikus volt felfedezni azt az új világot. Hajókáztam, láttam a Szabadság szobrot, az Empire State Building tetejéről nézhettem az óceánt, múzeumokba jártam, a Central Parkban pihentem. Esténként Broadway show-ra, vagy Comedy night-ra vittek, ahol megismerkedhettem a színészekkel, fellépőkkel. Csodálatos volt ez a kirándulás.

Hihetetlen lehetőség külföldön tanulni. Az itt kialakított kapcsolatok egy életre szólnak. A jogi kar dékánhelyettese indulásom előtt jelezte, hogy szívesen látnak és várnak vissza, mert kerítenek egy további ösztöndíj- vagy munkalehetőséget, ha szeretném. Mindenkit arra bíztatok, hogy pályázzon, menjen külföldre tanulni, hogy minél több tudást magába szívjon. Így frissen, újult erővel, nyitottabb fejjel és lélekkel lehet hazajönni és gyümölcsöztetni mindent, amit egy ilyen lehetőség nyújt.

Végtelenül értékelem és köszönetem szeretném kifejezni a Kuratórium minden egyes tagjának, hogy engem választott és hogy nekem ítélte ezt a kivételes lehetőséget, illetve köszönöm a családomnak és minden munkaadómnak, hogy velem együtt örültek és támogattak mindvégig.


Lészai Orsolya jogász, PhD hallgató, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének társult oktatója.