Veress Emőd: Indoklás és köszönetnyilvánítás

A Román polgári jog. Általános rész c. könyv bevezetője[1]

“Praeterea docere nihil aliud est quam scientiam in alio aliquo modo causare. Sed scientiae subiectum est intellectus; signa autem sensibilia, quibus solummodo videtur homo posse doceri, non perveniunt usque ad partem intellectivam, sed sistunt in potentia sensitiva. Ergo homo ab homine doceri non potest.” (Aquinói Szent Tamás)

A polgári jog általános részének oktatása során az a gyakorlati tapasztalat, hogy az első éves magyar anyanyelvű hallgatók jelentős nehézségekkel szembesülnek a román nyelvű tananyag megértése, megfelelő elsajátítása során. A szaknyelv és a jogi gondolkodás absztrakt jellegének “sokkhatása” a román anyanyelvű hallgatókat is érinti, ezért ez korántsem meglepő.

Akármennyire közhely, sajnos minduntalan meg kell ismételni, hogy az anyanyelvű oktatás a leghatékonyabb. Például a Bolyai Tudományegyetemen, Kolozsváron a jogászképzés 1945-1959 között teljes egészében magyar nyelven zajlott, a Bolyai mégis rendkívül magas színvonalon képzett jogász szakembereket, bírókat, ügyészeket, ügyvédeket a román igazságszolgáltatási rendszer számára. A magyarázat egyszerű: az alapos, komoly, anyanyelven megszerzett jogi szaktudásra könnyebben rá lehet építeni a nyelvi, szaknyelvi kompetenciákat. Viszont a román nyelven, felületesen és részlegesen megszerzett szaktudást elmélyíteni sokkal nehezebb.[2]

Az államszocialista diktatúra idején, 1958-ban született meg a román polgári jog általános részének utolsó magyar nyelvű feldolgozása. Fekete György könyve — amennyiben az akkor kötelező ideológiai terhet félresöpörjük[3] — alapos és pontos munka, a jelen kötetnek egyik fontos forrásanyaga. Az önálló Bolyai Tudományegyetem 1959-es megszüntetése után azonban nem került sor a román polgári jog általános részét tárgyaló magyar nyelvű tankönyv kiadására. 1959-el kezdődően az erdélyi magyar jogi szaknyelv fokozatosan elsorvadt. Komoly, felkészült, de az egyetemet román nyelven végzett jogászok nem tudják magukat magyarul kifejezni, amikor jogi témát tárgyalnak, ezért furcsa román—magyar keveréknyelvet használva szólalnak meg.

Erdélyben nem olyan jövőt képzelünk el magunknak, amely a magyar jogi szaknyelv feladásával jár. Erdély jövője az itt élő népek egyenlőségének elve alapján képzelhető csak el. Remélem, hogy valamikor létrejöhetnek azok a politikai kompromisszumok (a tartós erdélyi román—magyar kiegyezés), amelyek a magyar nyelv hivatalos státusát is megteremtik, több európai állam pozitív gyakorlatának megfelelően.

Ezek a tények vezettek oda, hogy a részletes, négyszáz oldalas román nyelvű tankönyvünk mellett összeállítsak egy rövid, vázlatos magyar nyelvű jegyzetet is, amely — reményem szerint — segíteni tud a polgári jog általános részének elsajátításában. E kis jegyzet semmiképpen nem hivatott pótolni a román nyelvű kötetbe foglalt, sokkal részletesebb információk elsajátítását, viszont úgy a jogi információk megértésében, mint a román-magyar jogi szakterminológia megfelelő feldolgozásában hasznos segédeszköz lehet. A polgári jog általános részének alapos elsajátítása nélkülözhetetlen a későbbi polgári jogi diszciplínák tanulása során, a polgári jogi ismeretek alapját, keretét képezi, ezért is láttam szükségesnek e kötet összeállítását. Ugyanakkor kizárólag az általános rész keretében tárgyalunk részletesen olyan nagy gyakorlati jelentőséggel bíró jogintézményeket, mint az érvénytelenség vagy az elévülés, tehát ez nem csak elméleti jelentőségű, bevezető tárgy. A polgári jogi stúdiumok már az első pillanattól kezdve gyakorlati jelentőséggel bírnak. A későbbiekben, más polgári jogi tárgyaknál csak visszautalunk az általános rész tanulása során megszerzett ismeretekre.

Ezen jegyzet egyúttal a román—magyar jogi terminológia oktatásának a Sapientia EMTE kétnyelvű, román—magyar jogászképzésének keretében kidolgozott új módszerét is útjára indítja: nem egyszerűen szavakat, román—magyar szópárokat tanítunk, hanem egyszerre dolgozunk román és magyar nyelvű jogtudományi szakszövegekkel, hogy az egyetemi hallgatók a valós román és magyar szakmai kétnyelvűség kompetenciáit szerezzék meg. Érdekessége e jegyzetnek, hogy a román polgári jog magyarázatára segítségül hívja a magyar polgári jog tudományának számos jelentős tudósát is, és meglepve állapíthatjuk meg, hogy e segítség igen jelentős: a magyar jogi terminológia, az eltérések ellenére is, a polgári jog konvergenciájának következményeként[4] alkalmas a román polgári jog intézményeinek maximális precizitású leírásása. A két jogrendszer közötti tagadhatatlan eltérések végett felmerült, hogy a magyar nyelv megfelel-e a román polgári jog tudományos ígényű elemzésére. A válasz egyértelműen pozitív. Viszont az a megjegyzés mindenképpen szükséges, hogy e feladat elvégzése nem lehetséges a klasszikus (második világháború előtti) magyar magánjog terminológiájának ismerete és felhasználása nélkül.[5]

Amennyiben a terminológia oktatásának e megközelítése a hallgatói visszajelzések szerint is beválik, akkor reményeim szerint más tárgyakból is hasonló jegyzetekkel fognak az oktató kollégák jelentkezni.

A jegyzet megírása során többen tanácsokkal, észrevételekkel, javító szándékú kritikával segítették munkámat. Hálásan köszönöm Nótári Tamásnak a kötet lektorálását, Fegyveresi Zsoltnak, Pusztahelyi Rékának és Székely Jánosnak a fontos szakmai tanácsokat és javaslatokat. Az esetleges tévedésekért a felelősség természetesen az enyém. A jegyzet megjelentetésével kapcsolatos szervezési kérdések megoldásáért Szeredai Norbertet illeti köszönet.

Külön köszönöm egyetemi hallgatóimnak is a kérdéseiket. Rávilágítottak arra, hogy melyek azok a problémák, amelyek részletesebb ismertetést, magyarázatot, példákat igényelnek. E kötetben az ő munkájuk is benne foglaltatik. E kis magyar nyelvű jegyzetet terveink szerint periodikusan újra ki fogjuk adni, ezért nagy örömmel fogadok bármilyen javító jellegű javaslatot.

A kötetet Dr. Kiss Géza, Dr. Fekete György és Dr. Lupán Ernő kolozsvári egyetemi tanárok emlékének ajánlom, akik a Kelet-Közép Európát alaposan megviselő, bonyolult történelmi periódusokban jelentettek meg a román polgári jog általános részéről magyar nyelven is tudományos munkákat, ezzel bizonyítva, hogy az ilyen jellegű kísérleteknek itt, Erdélyben nemcsak létjogosultsága, hanem komoly gyakorlati haszna is van.

Kolozsvár, 2016. szeptember 18.

  1. [1]Veress Emőd, Román polgári jog. Általános rész, Sapientia EMTE-Forum Iuris, Kolozsvár, 2016.
  2. [2]A Bolyai Egyetem tapasztalatairól lásd Veress E., Kokoly Zs., Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945-1959, Sapientia EMTE-Forum Iuris, Kolozsvár, 2016.
  3. [3] Az ideológiai teherre példa, hogyan is kezdődik a polgári jog általános részét tárgyaló, a XX. század közepén megjelent kötet. Az első mondat a kommunizmus iránti kötelező hálaadás: “A Szovjetunió fegyveres erői szétzúzták a német és japán fasiszta sereget és ezzel lehetővé tették azt, hogy egy sor európai és ázsiai állam örökre kiszakadjon az imperializmus láncaiból.” Lásd Fekete Gy., Polgári jog. Általános rész, személyek és dologi jogok, Tanügyi Sokszorosító, Kolozsvár, 1958, 2. o.
  4. [4] A konvergencia a jogrendszerek, jogintézmények, jogi ideológiák, jogi módszerek egymáshoz való közeledésének, esetleg megközelítőleg egyformává válásának a folyamata. A konvergencia dinamikus jelenség; statikusan a hasonlóság, a megegyezés felel meg neki. Lásd Eörsi Gy., Összehasonlító polgári jog: jogtípusok, jogcsoportok és a jogfejlődés útjai, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975, 342-343. o. A konvergencia fejlettebb foka a tudatos harmonizáció (ez a jelenség zajlik az Európai Unió keretei között, többek között a polgári jog egyes részterületei esetében is).
  5. [5] Például az 1900-as magyar polgári törvénykönyv javaslat vagy az 1928-as magánjogi törvényjavaslat koncepciójában és szövegében is közelebb áll a román Polgári törvénykönyvhöz, mint a hatályos magyar Polgári törvénykönyv.