Megemlékezés Dr. Lupán Ernő egyetemi tanárról

lupaneDr. Lupán Ernő Kézdivásárhelyen született 1929-ben, középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Kolozsváron előbb filozófiai tanulmányokat folytatott, de egy büntetőjogi egyetemi előadás hatására szakot váltott, és 1953-ban jogász államvizsgát tett a Bolyai Tudományegyetemen. Nem sokkal ezt követően a tehetséges fiatal jogászt ösztöndíjjal az akkori Szovjetunióba küldték doktori tanulmányokat folytatni, és ott szerezte meg 1956-ban jogtudományi doktori fokozatát. Amit Lupán Ernő a Sztálin halálát követő moszkvai éveinek hangulatáról  elmesélt, azt egy másik, hasonló helyzetben levő albán ösztöndíjas diák, később író regényben precízen rögzítette (lásd Ismail Kadare, Le Crépuscule des dieux de la steppe – A sztyeppe isteneinek alkonya).

Lupán Ernő rövid ideig Bukarestben tanított, majd a kolozsvári jogtudományi egyetemi képzésnek lett meghatározó személyisége, sok generáció nagyon szigorú, de elismert oktatója.

A rendszerváltás után részt vett a romániai magyar jogászképzés létrehozását célzó erőfeszítésekben. Így szerepet vállalt a Nagyváradon, a Sulyok István Református Főiskolán, rövid ideig működő jogászképzés elindításában. Ez a terv, a magyar nyelvű jogászképzés nagyváradi kibontakoztatása sajnos nem valósulhatott meg; a feltételek nem voltak adottak. A körülmények csak 2010-re változtak, amikor a Sapientia EMTE keretében végre elindulhatott a kétnyelvű, román-magyar jogászképzés. Lupán Ernő a Sapientia EMTE jogász szakának szakmai támogatója és aktív oktatója volt egészen haláláig. És anyagi támogatója is: a 70.000 lejes adományból létrejött, a professzor úr nevét viselő és általa létrehozott alapítvány fő célja a legtehetségesebb joghallgatók támogatása ösztöndíjakon keresztül.

Dr. Lupán Ernő a polgári jog és a szövetkezeti jog neves szakértője volt. Többszáz publikációja jelent meg. Publikációinak a jegyzéke, felsorolása 12 apróbetűs oldal a 2012-ben Assentio mentium címmel közzétett tisztelgő kötet mellékletében. 45 könyvet írt. A polgári jog általános részének és a személyek jogának kutatása mellett szakmai úttörő tevékenységet is végzett: nagy szerepe volt a környezetvédelmi jog kutatásának, oktatásának romániai meghonosításában.

Petőfi Sándor írta, hogy haza csak ott van, hol jog is van. Átalakítva ezt a gondolatot, azt mondjuk, hogy haza csak ott van, ahol jogászképzés is van. Jog, jogérvényesítés nem létezhet megfelelően felkészült jogászok nélkül. A Sapientia EMTE jogászképzését támogató Lupán Ernő professzort, elismerve munkásságát és a kar érdekében kifejtett tevékenységét, a Kari Tanács 2012-ben a Sapientia EMTE kolozsvári karának tiszteletbeli egyetemi tanárává választotta.

Ahogy korábban is írtam, Lupán Ernő az egyetem elvégzése után doktori tanulmányok céljából moszkvai ösztöndíjat kapott. Úton Moszkva fele egyik ösztöndíjas társával Kijevben leszálltak, hogy megnézzék a vasúti pályaudvart, mert az, állítólag, különlegesen szép. Amíg a zegzugos épületet körbejárták és megcsodálták, a vonat elment. Ott maradtak a pályaudvaron. Csomagjaik a vonaton. Akkor még nem ismerték a nyelvet sem. A pályaudvart őrző biztonsági szerveknél jelentkeztek, akik nagy nehezen megértették, hogy mi történt. Végül kisrepülőgépen küldték el őket Moszkvába, és így hamarabb odaértek, mint a vonat és a vonattal utazó többi ösztöndíjas hallgató. Lupán Ernő professzor úr 2013. január 6-án hunyt el. Hamarabb megérkezett valahova, mint mi, a mások, akik a vonaton szintén azonos irányba utazunk.

2016. február 8-án, az új egyetemi félév kezdetén elhelyezzük a Lupán Ernőről készült festményt, Kovács Krisztián festőművész alkotását a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületében, a kolozsvári jogászprofesszorok arcképcsarnokában.

Veress Emőd