Varga Attila: Technokrata kormány – mint alkotmányjogi tévedés

Amennyiben összeolvassuk a román alkotmánynak a politikai pártokra, a parlamentre, a köztársasági elnökre és a kormányra vonatkozó előírásait, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a technokrata kormány léte nincsen teljesen összhangban az alaptörvény szellemiségével.

victoriaAlapvetően az a gond, hogy alkotmányjogi szempontból értelmezhetetlen a technokrata kormány, hiszen felborít egy sor alapvető alkotmányos elvet, mint amilyen a demokrácia, a szabad választás, a képviseleti rendszer, a felelős kormányzás elvei.

A civil köztudatban a technokrata kormány szakértői, azaz szakértőkből áll és meglehetősen leegyszerűsített, s mint ilyen hibás gondolatmenetben, ez pozitív alternatívája a politikailag elkötelezett, dilettáns és korrupt kormánynak.

Ez teljességgel hamis kép, hiszen a valóságban a technokrata kormány legfőbb jellemzője (és egyben legnagyobb fogyatéka is) hogy politikailag el nem kötelezett, pártsemleges, jó esetben pedig ténylegesen szakértőkből áll. Egyrészt a független szakértő fogalma elméletben és valóságban is nagyon bizonytalan, másrészt pedig a kormánytagok, azaz a kormány politikai semlegessége (ami egy kormány esetében alkotmányjogi nonszensz) akadályozza, gátolja a kormányzati döntéshozatalt és lehetetlenné teszi a politikai felelősséget.

Másrészről a rendes politikai kormány sem jelenti azt, hogy szakértelemmel nem rendelkező dilettáns kormánytagokból állna. Azt is mondhatnánk, hogy minden „politikus kormány” valamilyen mértékben technokrata kormány is. Az valóban igaz, hogy sok esetben gond van azzal, hogy jelentős kormányzati tisztségekbe kerülnek hozzá nem értő emberek. A szakmai tudás és kompetencia hiánya sokszor a legmagasabb szinteken is gondot okoz a romániai politikai közéletben, de ennek ellenszere nem a politikai jelleg megszüntetése ott, ahol erre szükség van, hanem a szakmaiság követelményének szigorúbb betartása a politikai tisztségek, illetve tisztségviselők rekrutációja során.

A jelenlegi technokrata kormány a politikai és jogi paradoxonok egész sorát hozta létre, keltette életre.

Ezek közül említek néhányat:

1.A civil társadalom jogos felháborodásában, de át nem gondolt követeléseivel, olyan célt fogalmazott meg és ért el, ami a társadalom számára normális körülmények között a legrosszabb, vagyis egy olyan kormányt, amely politikailag nem felelős. Egy technokrata kormányt nem lehet elszámoltatni, a nép legfeljebb majd csalódhat benne, de megbüntetni nem tudja (azzal, hogy majd nem szavazza meg a választásokon) hiszen nem vállal érte felelősséget egyetlen politikai párt sem.

2.A jelenlegi konkrét helyzetben sokkal inkább a politikumnak volt/van szüksége a technokrata kormányra, mint a civil társadalomnak, hiszen ennek árnyékában, a szakértői kormányzás ”rejtekében” (bár elég gyakori a politikumot zavaró DNA-villanófény) a teljes politikai mezőny megpróbálja rendezni sorait, esetleg mentalitásában megtisztulva, rossz szokásait elhagyva, felkészül a következő választásokra.

3.Az új kormány megalakulásának/megalakításának közjogi/közpolitikai folyamatában a politikai mezőny, lényegében a maga teljességében, mintegy megtagadva alkotmányos rendeltetését, nem a politika szabályai szerint viselkedett, hiszen a felelősséget elhárítva nem kívánt egyik politikai erő sem kormányt alakítani, mint ahogy a civil társadalom sem mérte föl helyesen saját érdekeit.

4.Az egyre gyakrabban hangoztatott „elnöki kormány” alkotmányjogilag szintén értelmezhetetlen, illetve a román alkotmány előírásai szerint képtelenség, hiszen az alkotmányos berendezkedés és kormányzati rendszer nemcsak a kimondott elnöki rendszertől, de a francia típusú szemiprezidenciális rendszertől is meglehetősen távol van. Az, hogy az a képzet alakulhatott ki a médiában és ennek közvetítésével a közvéleményben, hogy az Elnök alakít kormányt, éppen azáltal vált lehetségessé, hogy a parlamenti pártok elhárították ezt az alapvető politikai felelősséget és egyben alkotmányjogi kötelezettséget, hogy kormányt alakítsanak.

5.A legnagyobb paradoxon pedig az, hogy a sokat bírált és valóban jelentős mértékben átpolitizált, politikailag elkötelezett, szakmailag nem mindig kifogástalan bürokrácia, valamint központi és helyi közigazgatás egy politikailag semleges, és ha jóhiszeműek vagyunk szakértői kormány irányítása alatt áll.

A magam részéről, mint állampolgár jobban bízom abban a helyzetben, ha egy miniszter, ha nem is a legkompetensebb a maga területén, de következetesen egy kormányprogramnak megfelelően képes döntéseket hozni és az alatta, irányítása alatt álló bürokrácia jó, netán kifogástalan szakmai hozzáértéssel végzi a dolgát, mint, abban, hogy kiváló szakértő miniszter, politikai elkötelezettség híján képtelen végrehajtható és végrehajtandó döntéseket hozni a szakmailag megkérdőjelezhető, politikus bürokráciának.

Alkotmányjogi értelemben és a társadalom érdekei szempontjából is még mindig jobb egy gyenge vagy éppen rossz, de politikailag felelős, elszámoltatható kormány, mint egy ”csak” szakértőkből (akár jó szándékú szakértőkből) álló, de politikailag nem felelős és nem elszámoltatható, lényegében tehát „menedzselő” s mint ilyen eleve korlátozott döntési képességgel rendelkező „tudós” kormány.


dr. Varga Attila a Sapientia EMTE egyetemi docense, a Közjogi Intézet igazgatója