Varga Attila: 800 éves a Magna Charta Libertatum

 

FMagna_charta_cum_statutis_angliae_p1urcsa paradoxona a történelemnek, hogy az egyik leggyűlöltebb, leginkább megvetett, a Pápa által kiátkozott, majd megalázkodva visszatérő véreskezű (testvérgyilkos) angol király uralkodása alatt született meg az alkotmányosság egyik alapdokumentuma.

Másrészt pedig talán éppenséggel történelmi szükségszerűség, hogy a végletekig feszített önkényes hatalomgyakorlás és a végső elkeseredettségbe taszított, jogfosztott nemességnek, mondanánk mai kifejezéssel a korabeli társadalmi középosztálynak sikerült kikényszerítenie János királytól – ettől az Istent nem félő, az embereket nem tisztelő, abszolutisztikus uralkodótól – a Magna Charta Libertatum, a Nagy Szabadságlevél aláírását, Londonban, Runnymede mezején, 1215. június 15-én, tehát éppen 800 éve.

Ki ne ismerné és ki ne látta volna a több feldolgozásban is elkészített Robin Hood filmeket, melyekből egyértelműen kiderül a társadalom elégedetlensége és megjelenik János király (a történet idején éppen trónbitorló) gyűlöletes, már-már ördögi alakja.

A történelmi háttér rövid összefoglalásaként elmondható, hogy „I. (Oroszlánszívű) Richárd uralkodásának (1189-1199) kilenc évéből és kilenc hónapjából mindössze négyet szánt hazájára, királysága java részét a Szentföldön hadakozva, Németországban, fogságban, majd Franciaországban, büntető hadjáratban töltötte el. A távollétében szétzilálódott királyi hatalom válsága végül is, öccse, János alatt teljesedett ki. I. (Földnélküli) János (1199-1216) elveszítette az angol királyok normandiai birtokait. Adókkal sújtotta a kereskedőket, iparosokat, bankárokat, védelmi adót követelt a zsidó hitközségtől, birtokokat kobzott el báróitól, és nem volt elfogadni a pápa jelöltjét érseknek. Utóbbiért Anglia hat évig exkommunikáció alatt állott, hogy végül is az egész társadalom elégedetlensége a Stephen Langton canterbury érsek támogatta egységes királyellenes koalícióban, összegződjék. E tiltakozó mozgalom és fegyveres felkelés eredményeként született meg az angol alkotmány alapdokumentumaként tisztelt Magna Charta Libertatum…”1.

Miközben János király egy percig sem gondolta komolyan és tiszteletben tartandónak a Magna Chartában foglaltakat, a dokumentum, mely egyfajta feudális hűbéri megállapodás szövege rendkívüli dolgokat tartalmazott, melyek jelentősége a későbbi korokban vált igazán nyilvánvalóvá, olyannyira, hogy az angol királyok évszázadokig erre a dokumentumra tették le esküjüket, napjaink pedig, az angol történelmi íratlan alkotmánynak szerves része a mintegy 63 cikkelyt tartalmazó Charta.

De miben is áll jelentősége éppen az alkotmány, az alkotmányosság, az alkotmányjog számára?

Ez a koraközépkori megállapodás visszavonhatatlan rést ütött az angol abszolutizmuson, aminek az volt a gyakorlati következménye, hogy a király már nem lehetett teljes egyeduralkodó, hanem hatalmát meg kellett ossza a korona többi alattvalóival, elsősorban a Nagy Államtanáccsal, mely a későbbi parlament intézményének, Angliában konkrétan a Lordok Házának az előfutára. Legfontosabb hatásköre, hogy a király csak a Nagy Államtanács jóváhagyásával vethet ki adókat, melyet a Charta 12-es cikke úgy írja elő, hogy „Hadmegváltási és más adókat csakis királyságunk közös tanácsával lehet kivetni …”2.

Megfogalmazódnak az első szabadságjogok, valamint a jogok, a jó, bevált szokások tiszteletben tartásának követelménye. Az egyik legfontosabb jog a személyi szabadságra vonatkozik, arra, hogy szabad embert tárgyalás nélkül nem lehet elítélni. Ezt a Magna Charta 39-es cikke a következőképpen fogalmazza meg: „Egyetlen szabad embert se fogjanak el, vessenek tömlöcbe, fosszanak meg javaitól, helyezzenek törvényen kívül, vagy száműzzenek, vagy más módon tegyenek tönkre, s mi sem fogunk ellene támadni, s mást nem fogunk ellene küldeni törvényes ítélet nélkül, melyet a vele egyenlők hoztak hazája törvényei alapján.”

Ez olyan gondolat, ami ma is, a mai alkotmányokban az alapvető emberi jogok védelmének egyik legfontosabb, aktuális kérdése.

Hasonlóképpen fontos egy másik alapvető emberi jog megfogalmazása, nevezetesen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés joga, amely napjainkban olyannyira jelentős, hogy a parlament törvény által sem korlátozhatja (a román alkotmány 21 cikkének (1) és (2) bekezdése). Ezt a jogot a Charta 40-es cikke ekképpen fogalmazza meg: „Igazságot és bírói ítéletet senkinek eladni, senkitől megtagadni vagy senki számára elnapolni nem fogunk.”

Ugyancsak az igazságszolgáltatással kapcsolatos fontos rendelkezés, hogy hivatalos személy (bíró, köztisztviselő) nem küldhet bíróság elé saját nyilatkozatai alapján egy férfit, anélkül, hogy hiteles bizonyítékokat ne mutatna be (38-as cikk). Valamint az a 45-ös cikk, mely szerint csak olyan férfiakat fog kinevezni a király bírónak, seriffnek, vagy más hivatalos személynek, aki ismeri és tiszteli a királyság törvényeit.

Említhetjük továbbá a Chartának az ún. ellenállási cikkelyét, mely kimondja, hogy az uralkodó a jogsértés esetén fegyvert fogó nemesség felkelését nem minősíti lázadásnak. Ez pedig, már a mai modern polgári engedetlenség egyik legkorábbi megjelenési, szabályozási formája.

Talán ezekből a kiragadott példákból is nyilvánvaló, hogy ez a 800 éves dokumentum, miközben kétségtelenül korának viszonyait, problémáit tükrözi, ugyanakkor tartalmaz néhány olyan gondolatot, elvet, amely talán ma sokkal érvényesebb, aktuálisabb, mint akkor, amikor a Magna Charta megszületett. Mondhatni jóval megelőzte korát, illetve, hogy a kor viszonyait, szellemiségét meghaladva képes volt egyetemesnek mondható emberi, jogi, alkotmányi elveket, értékeket megfogalmazni.

Végezetül egy másik, ezúttal alkotmányjogi paradoxon. Arra gondolok, hogy a Magna Charta Libertatum teremti meg az európai alkotmányosság alapjait, illetve szolgál mintául a későbbi európai írott alkotmányoknak, miközben Anglia megmarad a történelmi íratlan alkotmánynál, de ennek ellenére vagy éppen ezért az angolok a társadalom és az államszervezet szintjén rendkívül erős alkotmányossággal, az egyének szintjén jelentős, határozott alkotmányjogi tudattal rendelkeznek.

Dr. Varga Attila a Sapientia EMTE egyetemi docense, a Közjogi Intézet igazgatója.


Jegyzetek:

1 Mezey Barna, Szente Zoltán, Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 82-83 o.

2 A Magna Charta Libertatum cikkeinek idézése: Györfi János, Anglia rövid története, Anno Kiadó, Debrecen, 47-50, valamint Actele constituţionale ale Regatului Unit al Marii Britanii şi Irlandei de Nord, Constituţiile lumii, Editura All Beck, Bucureşti, 2003, 36-55 o.