Varga Attila: A beépített, avagy a kőbe zárt jog

Beszélhetnék e kifejezések áthallásos jelentéseiről is, például a „beépített”, a „beépült” fogalmak titkosszolgálati tartalmáról, vagy a sokkal veretesebb, már-már bibliai képet idéző „kőbe vésett” törvényről.

De most nem ezt teszem!

Jelen eszmefuttatásban leginkább direkt értelmükben, tehát az épületeket említeném, melyek valamilyen módon, helyesen vagy tévesen, de kifejeznek valamely jogi tartalmú fogalmat, vagy helyzetet.

 Elöljáróban egy átfogóbb/általánosabb észrevétel. A jog, az emberek köznapi gondolkodásában, alapvetően és leginkább három síkon van jelen.

Egyrészt, mint elvont fogalmak, amelyek értése, megértése, elfogadása, értelmezése különböző mértékben és mélységben, egyénileg eltérő módon és formában jelenik meg, kulturálisan, illetve civilizációs alapon meghatározott módon. Említhetünk olyan fogalmakat, mint az igazság, igazságosság, jogszerűség, igazságszolgáltatás, törvény, törvényesség, hatalom, bűn, büntetés, de ezekkel mintegy szerves, majdhogynem tartalmi, konceptuális egységben, ezek ellentétjét, ellenkezőjét is.

 Beszélhetünk a köznapi gondolkodásban a jogi jelenséget valamilyen formában (pozitív vagy negatív előjelekkel) hordozó, a joghoz köthető, azt megszemélyesítő emberekről.

Ezek a bírák, ügyészek, ügyvédek, az államelnök, a miniszterelnök, a legkülönfélébb elnökök, miniszterek. Gyűjtőfogalomként (de leginkább a parlament tagjait megjelölő/megbélyegző) a politikusok, aztán a semmilyen logikai, sorrendbeli törést nem okozóan, a bűnözők, illetve ennek nagyon változatos, köznapi (nem büntetőjogi) megjelölései, mint csalók, szélhámosok, gyilkosok, rablók, regényesen bankrablók, avagy mai megfordított formájában: rablóbankok.

 Végül a harmadik sík, (és ez az, amit szeretnék kicsit bővebben, de mégis csak jelzésszerűen kifejteni) a jogi jelenségek szinterei, azok a helyszínek, leginkább épületek, ahol a jogi jelenségek lejátszódnak. Ezekben a terekben, épületekben szinte tárgyiasul a jog, vagy éppenséggel valamely elvontnak tekinthető jogi fogalom.

Az épületek sok esetben a köznapi gondolkodás számára jelzik az elvontabb fogalmakat, láthatóvá, tehát érzékelhetővé teszik azokat. Gondoljunk csak arra, hogy ha valakit az államról kérdeznénk, akkor, egyébként helyesen, a parlamentet, a kormányt, a bíróságokat említené, de leginkább azokra a jellegzetes vagy éppen jelképes épületekre gondolna, amelyekben ezek a közhatóságok működnek. Sokszor beszélünk például a polgármesteri hivatalról, mint hatóságról, pedig az „csak” egy épület, hiszen a hatóság maga a polgármester, valamint a helyi tanács. De gondolhatunk a román politikai folklór szóhasználatában meghonosodott „paloták” (Victoria-palota és a Cotroceni-i palota) közötti leginkább küzdelemre, harcra.

 Kijelenthetjük, hogy sok politikai/jogi középületnek, különböző tereknek van szimbolikus erejük, kisugárzásuk, illetve adott esetben áthatja őket valamilyen történés, történelemi esemény, vagy éppen egy konkrét jogi fogalom szellemisége.

Ebben az esetben beszélhetünk a jog és az építészet, jog és az épített környezet igencsak változatos, vagy éppen bonyolult összefüggéseiről.

 Hungarian_ParlamentTervezhet-e építész tudatosan olyan épületet, amelyben egy jogi koncepció, netán elv fejeződik ki? Természetesen! Gondoljunk például a magyar Országház épületére, mely kívül és belül a kétkamarás parlamenti rendszer építészeti kifejeződése. Az már a történelmi sors fintora, hogy alig működött benne igazi kétkamarás parlament és jelenleg is a magyar Országgyűlés egykamarás.

Ez a kétkamarás parlamenti rendszer érzékelhető az angol parlament épületén is, pedig ebben is a Lordok Háza, mintha sokkal inkább szimbolikus funkciót töltene be.

parlam romaniaA román parlament épülete (melyet sokáig a „Népházának” nevezetek) leginkább a diktatórikus „túlhatalmat” és legkevésbé a parlamentet, illetve parlamentarizmust fejezi ki. De ha a helyi viszonyokat nem ismerő idegent tájékoztatják, hogy abban az épületben a parlament működik, akkor, már ezen is elcsodálkozik, és ha el is hiszi, legfeljebb egy túlméretezett, egykamarás amolyan ál-, vagy dekoratív parlamentre gondolna. Egyébként helyesen, mert az épület ezt sugallja, a tervező ezt akarta kifejezni. Az igazi meglepetése akkor lenne a szemlélődőnek, amikor megtudja, hogy az épületben (többek között) lényegében demokratikus kétkamarás parlament működik, de akkor meg az az érzete keletkezne, hogy itt valami rejtett, vagy rejtőzködő „kamarák” vannak, hiszen ez kívülre nem érzékelhető.

Mindez azt mutatja, hogy az épület, letagadhatatlanul kifejezi a tervezésekor és felépítésekor uralkodó hatalomfelfogást.

 Egy másik nagy szimbolikus erővel bíró épülettípus Palatul_de_Justi_ieaz igazságszolgáltatási paloták, amelyek méreteikkel, impozáns jellegükkel igyekeznek sugallni az igazság átszellemült nagyságát, méltóságteljességét. Ugyanakkor távolságot is tart és elbizonytalanít. Nagyon szellemes és egyben kifejező, amikor a bukaresti igazságügyi palota előcsarnokát a köznyelv az „elveszett lépések termének” (sala pasilor pierduti) nevez, és ami érvényes lehet bármelyik hasonló szintű bírósági épület előcsarnokára. Ugyanakkor, ha éppen a budapesti Kúria épületébe lépünk be, akkor azt tapasztaljuk, hogy Iustitia szobra már csak méreteivel is inkább elrettent, semmint megnyugtat, de mindenképp, mintegy rátelepszik az emberre. sala-pasilor-pierduti1-465x390Ugyanakkor ennek a grandiózus jellegnek van egy másik, a tervezők által tudatosan megjelenített jogi magyarázata, amely szándékosan „eltörpíti” az embert a törvény, és még inkább az igazság előtt.

Ezt a jog olyan elvekkel fejezi ki, hogy „senki sem állhat a törvény fölött”, avagy „a törvény előtt mindenki egyenlő”. Ezek az épületek képesek tehát kifejezni ezeket az egyébként alapvetően fontos jogelveket.

Iustitia alázatot követel, és főhajtást, de cserébe vakon osztja az igazságot.

 Más összefüggésben említhetjük a Kuria Iustitiatőzsdepalotákat, melyek a kapitalista kereskedelem sajátos kivitelezésű építészeti alkotásai, és amelyek előfutárai a tulajdonképpeni piac- és vásárterek lehettek.

 Ugyancsak jelentős szimbolikus erővel felruházott, de egyben a szigorú jogi rendeltetés és funkció által meghatározott épületek, a börtönök. A tervező meg kell feleljen sajátos társadalmi elvárásnak, mely szerint, hatékonyan, funkcionálisan ki kell fejezze és érvényre kell juttassa az állam büntető hatalmát.

bastille ostromaUgyanakkor a börtön sajátos történelmi/irodalmi környezetben a szabadság szimbólumává válhat, például, ahogyan történt ez a Francia Forradalom esetében, a Bastille-al, igaz annak lerombolása révén, mintegy a polgári szabadság zéró-pontjaként.

Megfelelő szépirodalmi tálalással lehet az önkényes igazságszolgáltatás (köznapi nyelven: a bosszú) előszobája is, mint amilyen az If vára, Al. Dumas, Monte Cristo grófja, című regényében. Vagy éppen a brutális, embertelen, büntetés végrehajtás jelképe, ahogyan megjelenik az Alcatraz, több filmművészeti produkcióban, vagy Guantanamo, a nyilvánosságnak nem szánt mégis valamilyen módon nyilvánosságra került titkosszolgálati iratokból.

   A jog és építészet, a jog és városrendezési szempontok összetett kapcsolata nem, csupán az én eszmefuttatásom ér véget, itt és most, erről a kérdésről.

Dr. Varga Attila a Sapientia EMTE egyetemi docense, a Közjogi Intézet igazgatója.