Kádár Hunor: Nagy Zsolt és a “Stratégiai Privatizációs Dosszié” – Gondolatok egy bírósági határozat margójára

PageLines- iustitia.jpgI.) Bevezető gondolatok

Amint már köztudott, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék (a továbbiakban röviden: Legfelső Semmítőszék) 2013. dec. 3-án hozott 1081-es számú első fokú határozatában 5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Nagy Zsolt volt távközlési minisztert szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és ezen csoport támogatásának bűntette miatt, majd a volt miniszter fellebezését követően a Legfelső Semmítőszék 5 tagú bírói tanácsa2015. jan. 27-i jogerős határozatában hatályon kívül helyezte az első fokú bíróság határozatát, és 4 év letöltendő börtönbűntetésre csökkentette az ebben kiszabott szankciót.

A Legfelső Semmítőszék melletti Ügyészség – Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatósága 2009.márc. 27-én kelt vádiratában Nagy Zsolt volt távközlési minisztert szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és ezen csoport támogatásának vádjával állította bíróság elé. Konkrétan a vád tárgyát az képezte, miszerint a volt miniszter 2005-2006 során, tanácsokkal, útmutatásokkal, javaslatokkal és bíztatásokkal morálisan támogatta az S.S., B.V.D., S.M., F.M.C., M.O., D.M.R. személyekből alló,külföldi szervezett bűnözői csoportot, az SN Radiocomunicaţii SA privatizálása, a CN Poşta Română SA újászervezése és privatizálása, az SC Romtelecom SA 46%-os részvénycsomágjának tőzsdei listázására alkalmas tanácsadó kiválasztása és az SNP Petrom SA 8%-os részvénycsomagjánakeladására vonatkozó jogszabály tervezet elfogadásának elősegítése tekintetében.

Fontosnak tartom megjegyezni azt a tényt miszerint annak ellenére, hogy a hivatalos vád értelmében Nagy Zsolt a fentebb említett formák révén támogatta volna a külföldi szervezett bűnözői csoportot az SN Radiocomunicaţii SA, illetve a CN Poşta Română SA privatizálása alkalmával, a bizonyítási anyagból az tűnik ki egyértelműen, hogy a jelen ügyben szó nem volt az illető állami tőkéjű kereskedelmi társaságok tényleges privatizálásáról, ugyanis a büntetőeljárás során a bíróság olyan versenyek lebonyolításának körülményeit elemezte, amelyek tárgyát kizárólag privatizációs tanácsadó kijelölése képezte.

A jelen tanulmányban az Ügyészség által megfogalmazott vád, illetve a Legfelső Semmítőszék általhozott elmarasztaló ítéletekmegalapozottságát fogom értékelni, teljesenobjektív módon, egy büntetőjogász szemszögéből, a büntető anyagi jogi és büntető eljárásjogi normák alkalmazásának és értelmezésének helyességét megvizsgálva, bármilyen politikai és etnikai meggyőződés mellőzésével.

II.) Az ügy során felmerült büntető anyagi jogi kérdések vizsgálata

1.) A büntethetőség elévülésének kérdése

Amint már említettem, Nagy Zsolt volt távközlési minisztert szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és ezen csoport támogatásának vádjával állították bíróság elé olyan bűncselekmények miatt, amelyeket állítólag 2005-2006 során követett el. Következésképpen, a cselekmények jogi minősítése során a vádhatóság és az eljáró bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott terhére rótt cselekmények a 2003. évi 39-es számú törvény (a továbbiakban: tv.)7. § (1) bek.-ében szabályozott bűncselekmény tárgyi és alanyi elemeit merítik ki, amelyet a jogalkotó 5-től 20 évig terjedő szabadságvesztéssel bűntetett. 2014. febr.1-én abüntetőeljárás bírósági szakaszának lezárta előtt, hatáyba lépett a 2009.évi 286-os számú tv. (az új Büntetőjogi törvénykönyv, a továbbiakban: új Btk.), amelynek alkalmazását szabályozó 2012. évi 187-es számú tv.hatályon kívül helyezte2003. évi 39-es számú tv 7. § (1) bek.-nek rendelkezéseit, amelyeket a jogalkotó a továbbiakban az új Btk. 367. cikk (1) bek.-ében szabályozott. Az új rendelkezés értelmében a szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és annak támogatása 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Fontos megjegyezni, hogy a büntetőjogi normák időbeni hatályának alkalmazását szabályozó legfőbb jogelv a kedvező büntetőjogi törvény kötelező alkalmazásának elve, amelyet a jogalkotó az új Btk. 5. §-ában szablyozott és amelynek értelmében, az eljáró bíróság köteles azt a törvényt alkalmazni a vádlott számára, amely kedvezőbb a büntetőjogi felelősségrevonás tekintetében. Tehát, a büntetési határok tekintetébenaz új Btk. egyértelműen kedvezőbb, ugyanis a büntetési tételeket ¼-ére csökkenti.

Az elévülési határidőt a büntetési tétel felső határa függvényében szabályozza a jogalkotó és ezen határidők megegyeznek a régi és az új Btk.-ban. Az elévülési határidő kezdőnapja a bűncselekmény elkövetésének momentuma, amelyet bármely olyan jogi cselekmény végrehajtása megszakít, amelyet köteles a vádlott tudomására hozni a nyomozó hatóságnak. Következésképpen, a jelen ügyben az elévülési határidő többször is megszakadt, ugyanis a nyomozás során számos olyan nyomozati cselekményt hajtottak végre (pl. vádlotti kihallgatás, iratbemutatás), amely az elévülési határidő letelte előtt történt. Fontos megjegyezni azonban, hogy mind a régi, mind pedig az új Btk. szabályoz egy különleges elévülési határidőt [124. §, illetve 155. § (4) bek.]amely, amennyiben letelik a büntetőeljárás lezárta előtt (a bírósági határozat jogerőre emelkedése előtt), megszűnteti a büntethetősget. Ezen különleges elévülési határidő szabályozása viszont lényegesen eltér a két Btk.-ban ugyanis, míg a régi Btk. 2012-es modósítása előtt ezen határidő az általános elévülési határidőből meg annak feléből állt, az új Btk. értelmében a különleges elévülési határidő az általános elévülési határidő duplája. Az új Btk. 154. § (1) bek. d) pontja értelmében, amennyiben a bűncselekmény büntetési tételének felső határa nem haladja meg az 5 év börtönbűntetést, az általános elévülési határidő 5 év, tehát a különleges elévülési határidő 10 év. Ezzel ellentétben, amennyiben az 5 év felső büntetési határ alapján a különleges elévülési határidőt a régi Btk. alapján számolnánk ki, a különleges elévülési határidő 5 év meg 2 év 6 hónap, tehát 7 év 6 hónap lenne, amely a bírósági határozat 2015. jan.17-i jogerőre emelkedése előtt letelt.

Ennél a pontnál merül fel egy olyan kényes jogi probléma, amely a bünetetőjogi törvény időbeni hatályának alkalmazása tekintetében a legvitatottabb jogi kérdés és amely nem más, mint a kedvező büntető törvények kombinációja. Azonban a probléma közel sem olyan vitatott, mint amilyennek azt a napjaink joggyakorlatában feltűntették, ugyanis mind az 1969-ben hatályba lépett Btk. kapcsán kialakított joggyakorlat, mind pedig a jogi szakirodalom túlnyomó része arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a büntetőjogi szankciók, illetve az elévülés két autonóm jogi intézmény, amelyek külön alkalmazása nem vezett egy harmadik törvény (lex tertia) kialakításához, azaz a büntetőjogi törvények kombinációjának tilalmának megsértéséhez. Más szavakkal, amennyiben a jelen esetben a büntetési tételt az új Btk.-ból és a különleges elévülési határidőt a régi Btk.-ból választanánk ki, a szóban forgó jogi intézmények autonóm jellege miatt, nem hoznánk létre egy tiltott harmadik kedvező törvényt. A kedvező büntetőjogi törvény fentebb bemutatott alkalmazási lehetőségét az új Btk.-át kidolgozó bizottság elnöke (azaz a közvetett jogalkotó), egy az Igazságügyi Minisztérium honlapján közzétett alkalmazási utmutatóban egyértelműen jogilag helyesnek minősítette. Az új Btk. hatályba lépését követően, a Legfelső Semmítőszék 2/2014-i kötelező erejű határozatában arra a következtetésre jutott, hogy az elévülés a büntetőjogi szankciótól független jogintézmény és ezért nem jogellenes a két intézmény különböző törvényekből való alkalmazása. Azonban amint az megszokott, ekkor lépett képbe Románia Alkotmánybírósága, amely a Btk.-át kidolgozó bizottság elnökének és a legfelsőbb bírói fórum szakembereinek véleményét félretéve, közvetett módon rövid időre felöltötte a jogalkotó köntösét és a 265/2014-es kötelező erejű határozatában kijelentette, hogy az időben egymást követő büntetőjogi törvények bármilyen nemű kombinációja alkotmányellenes, azaz a kedvező büntetőjogi törvényt globálisan kell alkalmazni. Ezt követően a Legfelső Semmítőszék meghunyásszodótt az alkotmánybírák határozata előtt és, előző álláspontját sutba vetve, 21/2014-es számú szintén kötelező erejű határozatában kijelentette, hogy a 2/2014-es határozatában szereplő, általa kidolgozott értelmezés helytelen, ugyanis az Alkotmánybíróság határozata az egyetlen alkalmazandó értelmezés.

A fentebb említett három, időben egymást követő, kötelező erejű bírósági határozat (2/2014, 265/2014, 21/2014) felvet egy nagyon kényes jogi problémát: amennyiben a büntetőeljárás során a vádlottnak a törvény lehetőséget nyújt az egymást követő büntető törvények közül a legkedvezőbb alkalmazására, ugyanazon vádlottnak lehetősége kell nyíljékaz egyazon törvény értelmezése során hozott kötelező erejű értelmező határozatok közül kiválasztani a legkedvezőbbet. Fontos megjegyezni, hogyazEmberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata értelmében a törvényt értelmező kötelező erejű határozat szerves részévé válik az értelmezett törvénynek.

Következésképpen, a jelen ügyben Nagy Zsoltnak lehetősége kellett volna nyíljék az új Btk. 5. §-ának a Legfelső Semmítőszék 2/2014-es számú határozatában foglalt értelmezés szerinti alkalmazásához, amely a vád tárgyát képező bűncselekmény elévülésének megállapítását vonta volna maga után. Azonban a legfelsőbb bírói fórum nem volt nyitott egy ilyen finom jogi konstrukció befogadására, még ha azt az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata követelné is meg, valószínűleg azon okból kifolyólag, hogy ne hozzon létre egy a vádhatóság számára felháborító precedenst és, hogy ne kerüljön nyílt összetűzésbe az Alkotmánybíróság szigorú bíráival.

2.) A szervezett bűnözői csoport, mint a jogalkotó által létrehozott önnálló jogi entitás

2.1.) A szervezett bűnözői csoport definíciója

Mind az elsőfokú, mind pedig a fellebezési bíróság, a büntetőeljárás folyamán beszerzett bizonyítási eszközök értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy minden kétséget kizáróan a jelen ügyben létezett egy külföldi szervezett bűnözöi csoport, amelyhez Nagy Zsolt csatlakozott és amelyet támogatott.

A 2003.évi 39-es számú tv. 2. § a) pontja [az új Btk. 367. § (6) bek.] meghatározza a szervezett bűnözői csoport fogalmát, amely egy olyan legkevesebb három személyből álló szerkezetileg jól fellépített (strukturált) csoport, amely hosszab ideig működik és amely összehangolt (koordonált) módon jár el bizonyos bűncselekmények elkövetése céljából. A 2003.évi 39-es számú tv.két olyan feltételt is szabályozott, amelyet az új Btk. 367. §-e már nem követel meg: a szervezett bűnözői csoport létrehozásának célja kizárólag súlyos bűncselekmények elkövetése lehet; a súlyos bűncselekmények elkövetésének célja pedig anyagi előnyök beszerzése a csoport tagjai részére.

2.2.) A szervezett bűnözői csoport, mint összehangolt bűnszövetkezet

A szervezett bűnözői csoport fennálásának alapvető logikai és jogi feltétele, hogy azállítólagos csoport tagjainak legyen tudomása acsoport létezéséről, amelynek tevékenységéhez szándékosan csatlakoznak vagy azt szándékosan segítik, ugyaniskizárólag ebben az esetben járhatnak el összehangolt modón a csoport célját képező bűncselekmények elkövetésének érdekében.

Az ügy folyamán beszerzett bizonyítási eszközök – vádlotti nyilatkozatok, tanúvallomások, operatív megfigyelésekről készült jelentések, illetve a telefonlehallgatások alapján készült jegyzőkönyvek – értékelése alapjánaz alábbi következtetések vonhatóak le.

Azállítólagos csoport tagjai közül B.V.D.ésF.M.C. azt nyilatkozták, hogy Nagy Zsolttal kizárólag azt követően találkoztak, hogy a Távközlési Minisztérium a CSFB-t nevezte megaz SC Romtelecom SA részvényeinek tőzsdei listázására meghirdetett verseny gyözteseként. C.I.S. nyilatkozatában kifejtette, hogy Nagy Zsolttal kizárólag szakmai célbóltalálkozott a kormányülések alkalmával.M.M.D. nyilatkozatában kijelentette, hogy sohasem találkozott Nagy Zsolttal.S.M. nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a volt miniszterrel kizárólag egy alkalommal találkozott, amikor hivatalos keretek között sor került a CSFB Ltd.bemuatatására a Távközlési Minisztérium székhelyén, továbbá egyetlen telefonbeszélgetést folytatott vele, amelynek – a telefonlehallgatásokról készült jegyzőkönyv alapján – nem volt köze a jelen ügy tárgyát képező vádakhoz. K.G. nyilatkozatában utal arra, hogy Nagy Zsolttal kizárólag az RMDSZ keretén belül betöltött tisztségükből kifolyólag találkozott, ugyanakkor,a vádhatóság egyetlen olyan 2005-2006 folyamán, kettőjük között lezajlott telefonbeszélgetésre sem tudott hivatkozni, amely a jelen ügy tárgyát képező vádakkal kapcsolatban állna. K.G. és S.S. nyilatkozatából egyértelműen kitűnik, hogy Nagy Zsolt teljesen véletlenszerűen ismerte meg S.S.-t. 2005 tavaszán K.G. és S.S. egy asztalnál ültek egy hotel bárjában, amikor elment mellettük Nagy Zsolt, aki egy konferenciára igyekezett, amely ugyanabbana bárban került megrendezésre, köszönt K.G.-nek, aki bemutatta őt S.S.-nek.

A fentebb ismertetett bizonyítási eszközök alapján, arra az egyszerű következtetésre juthatunk, hogy a 9 tagból álló állítólagos szervezett bűnözői csoport bizonyos tagjaival Nagy Zsolt sohasem találkozott vagy sohasem folytatott beszélgetést (M.M.D.), más tagokkal kizárólag a vád tárgyát képező privatizációs eljárás keretén belül történő nyertes tanácsadó megnevezése után találkozott először (B.V.D. és F.M.C.), más tagokkal való találkozásai miniszteri tisztségükből kifolyó, kizárólag szakmai jellegűek voltak (C.I.S. és K.G.), szintén más tagokkal hivatalos keretek között a Távközlési Minisztérium székhelyén találkozott (S.M.), míg bizonyos tagokkal egyszeri alkalommal, teljesen véletelenszerűen találkozott (S.S.).Következésképpen, a fenti bizonyítékok birtokában nehéz kijelenteni, hogy Nagy Zsolt öszehangolt módon járt volna el bűncselekmények elkövetése érdekében olyan személyekkel együtt, akikkel vagy nem is találkozott, vagy kizárólag szakmai kapcsolatban állt vagy pedig véletlenszerűen találkozott. A szervezett bűnözői csoport keretén belül kifejtett összehangolt tevékenység azt feltételezi, hogy a felek állandó kapcsolatban állnak és rendszeresen kommunikálnak egymással a kijelölt bűncselekmények elkövetése céljából.

A kapcsolattartás igazolásának érdekében az eljáró bíróság megállapította, hogy S.S. valószínűlegazon célból adott K.G. révénegy osztrák mobilszolgáltató által kibocsátott telefonkártyát Nagy Zsoltnak, hogy a hatóságok ne tudják nyomon követni a volt miniszter telefonbeszélgetéseit. Ezzel kapcsolatosan Nagy Zsolt kifejtette, hogy a szoban forgó telefonkártyát azért fogadta el, mivel egy baráti gesztusnak tekintette K.G. részéről és ennek használata révén szerette volna csökkenteni költségeit a külföldi szakmai célból történő kiszállások során nem ismervén azt, hogy az említett kártya miként került K.G. birtokába. Fontos megjegyezni, hogy R.M.D. még az állítólagos csoport megalakulása előtt, 2003-ban kapott egy hasonló kártyát S.S.-től, akinek számos hasonló telefonkártyája volt, ugyanis ausztriai székhelyű cégjének szerződése volt egy osztrák telefonszolgátatóval, ugyanakkor, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az állítólagos csoport számos tagja nem használt osztrák telefonszolgáltató által kibocsátott kártyákat. 2005-2006 során az említett kártyáról Nagy Zsolt 6 telefonbeszélgetést folytatott az állítólagos csoport tagjaival, amelyek közül egy telefonbeszélgetés tartalmából sem tűnik ki bármilyen nemű bűncselekmény elkövetésére utaló körülmény. Továbbá, fontos megjegyezni, hogy a volt miniszter 1999 óta használt külföldi telefonszolgáltatók által kibocsátott kártyákat.

2.2.1. A Romtelecom SA román állam által birtokolt 46%-os részvénycsomagjának eladásával kapcsolatosanazzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy S.S. és D.R.M. révén morális segítséget nyújtott az S.M. által képviselt CSFB Ltd. számára annnak érdekében, hogy az említett társaság nyerje meg a Távközlési Minisztérium által megszervezett 46%-os részvénycsomag tőzsdei listázásáraalkalmas nemzetközi tanácsadó kijelölésre vonatkozó versenyt. A vádat alátámasztó bizonyítási eszköz egy S.S. és S.M. között lefolytatott telefonbeszélgetés, amelyben S.S. arra hivatkozik, hogy Nagy Zsolt kért tőle egy időpontot annak érdekében, hogy beszélhessenek a Romtelecom ügyben. Az eljáró bíróság a volt miniszter bűnösségét S.S. kijelentésére alapozta, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, miszerint semmilyen más bizonyítási eszköz sem igazolta azt, hogy előzőleg Nagy Zsolt beszélt volna telefonon S.S.-el vagy utólag találkozott volna vele. Egyértelmű, hogy S.S. azért használta fel a volt miniszter nevét, hogy S.M.előtti hitelességét és befolyásosságának látszatát fenntartsa. A terhelő tanúi minőségben meghallgatott bizottsági elnök azt nyilatkozta a bíróság előtt, hogy Nagy Zsolt tőle csak a törvényes előírások betartását kérte. És végül, de nem utolsó sorban, fontos megjegyezni, hogy Nagy Zsolt nem volt tagja az elbíráló bizottságnak.

2.2.2. Az SN Radiocomunicaţii SA privatizálásaval kapcsolatosan azzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy a Távközlési Minitériumon belül megalakított bizottság elnökeként, morálisan segítettea D.R.M. és S.S. által támogatott CAIB -M. és Társaitaz említett minisztérium által megszervezett privatizációs tanácsadó kijelölésére vonatkozó verseny alkalmával, a verseny megnyerésének érdekében. A bíróság ezen állítását kizárólag a D.R.M.és S.S.közöttlefolytatott telefonbeszélgetésekre alapozza, amelyekben, D.R.M.információkat közöl S.S.-nek a versenyen résztvevők ajánlatairól tudatván, hogy az ajánlatok felbontása után a CAIB a másodikhelyen áll és kijelenti, hogy beszélnie kell Nagy Zsolttal, továbbá megnyugtatja S.S.-tarról, hogy megszerezte a bizottság tagjainak támogatását és közli, hogy “Schumi”– fedőnév, amely a bíróság szerint minden kétséget kizáróan Nagy Zsoltra vonatkozik – kijelentette, hogy a CAIB a legjobb és neki van a legtöbb tapasztalata ezen a területen. Azonban semmilyen bizonyíték sem támasztja alá azt a feltételezést, miszerint a volt miniszternek tudomása lett volna arról a tényről, hogy a tanácsadója információkat szivárogtat ki a Távközlési Minisztériumon belül megszervezett versenyről. Fontos megjegyezni, hogy az eljáró bíróság visszautasította a védelem a bizottság tagjainak kihallgatására vonatkozó kérelmét, amely révén igazolást nyerhetett volna az a tény, miszerinta volt miniszter semmilyen formában sem fejezte ki álláspontját a verseny győztesével kapcsolatosan és semmilyen módon sem befolyásolta a bizottság tagjainak döntését. A D.R.M.ésS.S. között lefolytatott telefonbeszélgetések egyikében sem tesz D.R.M. utalástarra, hogy Nagy Zsolt egy bizonyos jelöltet támogatna a verseny során. Ugyanakkor, a bíróság, a vádiratban foglaltak alapján megállapítja, hogy Nagy Zsolt, nem hivatalos keretek között, hatszor találkozott S.S.-el és egyszer S.M.-el, viszont ezen találkozások kizárólag az S.S. különböző vádlott-társakkal folytatott telefonbeszélgetéseiben hangoznak el, azonban az operatív megfigyeléskről készült jelentésekben csak egy találkozás szerepel S.S. és Nagy Zsolt között az elemzett időintervallumban, viszont semmilyen utalás sincs a találkozáson történtek tartalmáról.

2.2.3. A CN Poşta Română SA átszervezésével kapcsolatosan azzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy az S.M., B.D.V. és F.M.C. által képviselt CSFB Ltd.-t, illetve az S.S. által támogatott CAIB-ot morálisan segítette volna a Távközlési Minisztérium által megszervezett átszerevezési és privatizációs tanácsadó kijelölésére vonatkozó verseny alkalmával. Mindezek ellenére, paradox módon, a verseny győztese egy R.B. nevű tanácsadói iroda lett. Fontos megjegyezni, hogy a CSFB Ltd. nem tett le ajánlatot sem a posta privatizálására, sem ennek újászervezésére vonatkozóan, tehát a CSFB Ltd. képviselői nem voltak érdekeltek ebben az eljárásban. Kiemelendő tény, hogya privatizációs tanácsadó kijelölésére szervezettverseny keretein belülcsak a CAIB tett le ajánlatot és annak ellenére, hogy az eljárástjogilag folytatni lehetett volna, Nagy Zsolt elrendelte az eljárás felfüggesztését egy tényleges verseny biztosítása érdekében. Következésképpen, amennyiben Nagy Zsolt a CAIB-ot támogatta volna, nem állt volna érdekében az eljárás felfüggesztése. Nagy Zsolt bűnösségét a bíróság többek között egy olyan S.S. és azonosítatlan személy között lefolytatott telefonbeszélgetésre alapozta, amelyben S.S. tudatta az illető személlyel, hogy egy találkozott beszélt meg Nagy Zsolttal, amelyen a CAIB képviselője, R.K. is jelen lesz. Továbbá egy másik telefonlehallgatás, amelyre a bíróság a volt miniszter bűnösségét alapozta O.M. ésD.R.M.között hangzott el, amelyben O.M.elmeséli azt, miszerint véletlenül találkozott Nagy Zsolttal, aki azt mondta a barátjának, hogy majd aláírja a postára vonatkozó szerződést. Fontos megjegyezni, hogy O.M.semmilyen kapcsolatban sem állt a versenyt megnyerő R.B. tanácsadói irodával. Egy utolsó telefonbeszélgetés, amelyre a bíróság hivatkozik S.S. és D.R.M. között hangzott el, amelyben D.R.M. tudatta S.S.-el, hogy Nagy Zsolt szeretne találkozni a csoport többi tagjávala posta üggyel kapcsolatosan. Fontos megjegyezni, hogy az O.M. és D.R.M. által tett kijelentéseket semmilyen bizonyítási eszköz sem igazolja, amelyből kitűnne, hogy a volt miniszter bármilyen jellegű találkozást is kezdeményezett volna vagy bárkivel is találkozott volna annak ellenére, hogy állandó operatív megfigyelés alatt állt. Ugyanakkor, Nagy Zsolt bűnösségének alátámasztása érdekében a bíróság egy olyan találkozásra utalt a volt miniszter és S.M.között, amelyre teljesen hivatalos keretek között került sor, a CSFB Ltd. bemuatatása alkalmával a Távközlési Minisztérium székhelyén.

2.2.4. Az SNP Petrom SA 8%-os részvénycsomagjának eladására vonatkozó jogszabály tervezettel kapcsolatosan azzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy miniszteri tisztségéből kifolyó befolyását kihasználva,S.S. felkérését követőennyomást gyakorolt a minisztérium többi tagjára a jogszabály tervezet olyan formában történő elfogadása érdekében, amely a legjobban megfelelt az állítólagos szervezett bűnözői csoport tagjainak. Az említett váddal kapcsolatosan 10 volt minisztert hallgattak ki tanúként, akik közül egy sem támasztotta alá azt a vádat, miszerint Nagy Zsolt bármilyen formában is nyomást gyakorolt volna rájuk. Ugyanakkor, a jogszabály terveztetet tárgyaló két kormányülés hangfelvételéből és jegyzőkönyvéből egyértelműen kitűnik, hogy Nagy Zsolt egyszer sem szólalt fel. Az egyetlen bizonyítási eszköz, amelyben utalás történik arra, hogy a volt mininszternek köze lett volna a SC Petrom SA 8%-os részvénycsomagjának eladására vonatkozó jogszabálytervezet bizonyos formában történő elfogadására, S.S. különböző vádlott-társakkal folytatott telefonbeszélgetései képezik, amelyeket semmilyen más bizonyítási eszközsem támaszt alá. S.S. szavahihetőségével kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy számos telefonbeszélgetés során használta Nagy Zsolt, illetve más fontos közéleti személyiségek nevét annak érdekében, hogy megőrizze hitelességét a különböző üzleti partnerek előtt és hogy fontos informáciok birtokában álló személy látszatát keltse.Fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó jogszabály tervezetet a mai napig nem fogadta el Románia Kormánya, ugyanakkor Nagy Zsoltnak sem kezdeményezői, sem láttamozói szerepe nem volt ezzel kapcsolatosan.

 2.3. Meghatározott bűncselekmények elkövetése, mint a szervezett bűnözői csoport célja

A szervezett bűnözői csoport létezésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a csoport tagjai, a megalakítás vagy csatlakozás pillanatában pontosan ismerjék azokat a bűncselekményeket, amelyek elkövetése érdekében a csoport tagjai összehangoltan, szervezett módonfognak eljárni. Más szavakkal, annak érdekében, hogy egy személyt szervezett bűnözői csoport létrehozásának, ehhez való csatlakozásnak vagy ennek támogatásának vádjával elítéljenek elengedhetetlen, hogy a bíróság azonosítsa azon bűncselekményeket, amelyek a csoport működésének célját képezik, ugyanis a Büntetőeljárási torvénykönyv (a továbbiakban: Be.) 99. §-a értelmében a bizonyítási teher a vádhatóságra hárul. Az elemzett feltétel tekintetében a vádirat utalást tesz a 2003. évi 39-es számú tv. 2. § a) 8,15,18 pontjára, amelyek azonsúlyos bűncselekményeket szabályozzák, amelyek a csoport létrehozásának célját képezik. A 8. pontnál a jogalkotó felsorolja a következő bűncselekmény kategóriákat: gazdasági titok felfedése, tisztességtelen verseny, az importra és exportra vonatkozó jogszabályok megsértése, pénzügyi alapok törvénytelen célra történő felhasználása, a hulladék importra és exportra vonatkozó jogszabályok megsértése; a 15. pontban a korrupciós, vele asszimilált vagy vele kapcsolatban álóó bűncselekmények szerepelnek; a 18. pontban informatikai vagy telekommunikációs rendszerek révén elkövetett bűncselekmények szerepelnek. Következésképpen, láthatjuk, hogy az elemzett feltétel tekintetében a vádhatóság kizárólag utalást tesz bizonyos jogi rendelkezésre, amelyek gyakorlatilag bűncselekmények széles kategóriáit foglalják magukba, ugyanakkor a bíróság arra sem veszi a fárdatságot, hogy azonosítsa azokat a konkrét bűncselekményeket, amelyek elkövetése a csoport célját képezték. Az elemzett bűncselekmény tárgyi elemeinek bizonyítása érdekében, mellőzhetetlen követelmény azon bűncselekmények konkrét és egyenkénti azonosítása, amelyek a csoport célját képezték, illetve annak igazolása, hogy a vádlott ezen bűncselekmények elkövetésének céljából, szándékosan vállt az csoport tagjává, még abban az esetben is, ha nem kerül sor az illető bűncselekmények elkövetésére.A bíróság kizárólag annyit jegyez meg az első fokú határozatban, hogy a külföldi szervezett bűnözői csoport célja a versenyen részt vevők ajánlataira vonatkozó nem publikus dokumentumok és adatok törvénytelen úton történő beszerzése a nemzeti gazdaság stratégiai jelentőségű energetikai és telekommunikácios szektorainak privatizációja során anélkül, hogy a bíróság konkrétan megnevezné azokat a bűncselekményeket, amelyeknek tárgyi és alanyi elemei megfelelnek a fentebb hivatkozott cselekményeknek. A csoport célját képező bűncselekmények konkrét meghatározása a bűncselekmény minősítése szempontjából is fontos, ugyanis az új Btk. 367. § (2) bek. értelmében, amennyiben a csoport célját egy olyan bűncselekmény képezte, amelynek felső büntetési határa nagyobb mint 10 év, a büntetési határok megemelkednek 3-tól 10 évig terjedő börtönbűntetsre.

2.4. A szervezett bűnözői csoport szerkezeti felépítése

Fontos megjegyezni, hogy a szervezett bűnözői csoport létezésének egyik alapvető feltétele a jól kidolgozott szervezeti felépítés. Más szavakkal, minden szervezett bűnözői csoport hierarhikusan strukturált, ami azt jelenti, hogy minden tagnak megvan a jól megahtározott szerepe, illetve jól azonosíthatóak a vezetők és az ők parancsait végrehajtó tagok. Ezen feltétellel kapcsolatosan a bíróság kizárólag annyit említett meg, hogy a csoportot B.D.V. alakította megés egyben ő is volt annak a vezetője, S.S.-nek toborzó szerepe volt, míg Nagy Zsolt hierarhikusan magasabb poziciót foglalt el, mint D.R.M., ugyanakkor kettőjük szerepköre részben kiegészítette egymást anélkül, hogy bármilyen utalást is tett volna a többi tagok csoporton belül betöltött poziciójára és szerepére. A kijelentés, miszerint a csoporton belül Nagy Zsolt magasabb poziciót foglalt el, mint D.R.M., ugyanakkor kettejük szerepköre kölcsönösen kiegészítette egymást, teljesen ellentmondásosnak hangzik, mivel a csoport egyik tagja nem lehet a másik fölöttese és egyben társa is a hierarchikus felosztásban.

III.) Az ügy során felmerült eljárásjogi kérdések vizsgálata

Fontos megjegyezni, hogy az új Be. 396 § (2) bek. egy olyan angolszász jogrendszerből átvett jogi mércét alkalmaz az elítélés megalapozásának tekintetében, amely a büntetőeljárási jogrendszerekben alkalmazott legszigorúbb jogi mérce. Ennek értelmében egy adott bűncselekménnyel vádolt személy kizárólag abban az esetben ítélhető el, ha minden ésszerű kétséget kizáróan (beyond a reasonable doubt) igazolható az eljárás folyamán beszerzett bizonyítékok alapján, hogy a cselekmény létezik, bűncselekménynek minősül és azt a vádlott követte el. Következésképpen, amennyiben az eljáró bírákban a legkisebb kétely is felmerül a vádlott bűnössége tekintetében, az “in dubio pro reo”jogelv alkalmazása kötelező, azaz fel kell menteni a vádlottat. Ezt a mércét azért vezették be az angolszász jogrendszerben, hogy minél kisebb legyen annak a lehetősége, hogy egy olyan személyt ítéljenek el, akire vonatkozóan felmerül a bűncselekmény elkövetésének gyanúja, azonban nem igazolható bűnössége minden kétséget kizáróan. Ugyannakkor, a büntetőeljárás legfontosabb szabálya, hogy a vádlott bűnössége tekintetében kizárólag az eljárás során beszerzett bizonyítási eszközök alapján lehet dönteni, ellenkező esetben az eljárás elveszti tisztességes jellegét és az önkényes jogalkalmazás síkjára léphet. Más szavakkal, az ítélethozatal során a bírónak félre kell tennie személyes meggyőződését és kizárólag a bizonyítási eszközök alapján kell döntést hoznia egy másik személy szabadságára vonatkozóan. Amennyiben ez nem így történik, az évszázadok során kialakított jogállami struktúra kártyavárként omlik össze. Szeretném hangsúlyozni, hogy a büntetőeljárás tárgyát a “jogi tényállás” megismerése képezi, ami annyit jelent, hogy az eljáró bíróság, kizárólag az ügyben beszerzett bizonyítási eszközök alapján dönti el, hogy egy adott személlyel kapcsolatosan igazolható-e a vád tárgyát képező bűncselekmény elkövetése. Tehát, a bizonyítás során megismert “jogi tényállás” megegyezhet vagy sem a “valós, reális tényállással”, viszont a két fogalom a legtöbb esetben nem fedi egymást annak ellenére, hogy ez lenne az ideális eset. Más szavakkal, azt próbálom érzékeltetni, miszerint én nem foglalok állást a volt miniszter reális bűnössége tekintetében, mivel nincs tudomásom arról, hogy az ügy tárgyát képező cselekmények hogyan is történtek meg a valóságban, kizárólag azt tudom megállapítani, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás nem igazolta minden kétséget kizáróan Nagy Zsolt csatlakozását egy szervezett bűnözői csoporthoz és ennek támogatását.

A Be. 351. § (1) bek.-e értelmében a bírósági tárgyalás a kontradiktórius eljárás, illetve a közvetlenség elvének érvényesítésével zajlik. A közvetlenség elve azt hivatott biztosítani, hogy az eljáró bíróság döntését kizárólag a tárgyalás során megvizsgált bizonyítékokra alapozza. Más szóval, az említett alapelv lehetővé teszi azt, hogy a tanács tagjai közvetlen módon, személyesen vizsgálhassák meg a bizonyítási eszközök hitelt érdemlőségét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Barberá, Messegué és Jabardo v. Spanyolország ügyben hozott határozatában kifejtette, hogy amennyiben lehetséges, minden bizonyítási eszközt egy nyilvános, kontradiktórius és közvetlen eljárás keretén belül kell megvizsgálni. A Be. 143. § (2) bek.-e értelmében a telefonlehallgatásokról készült jegyzőkönyv mellé a vádhatóság köteles csatolni egy másolatot a beszélgetéseket tartalmazó optikai lemezről, mitöbb, amennyiben a bíróság azt elrendeli, az eredti lemezt is be kell mutatni a bíróságon. A jelen ügyben a bírói tanács tagjai nem hasonlították össze a telefonlehallgatásokról készült jegyzőkönyek tartalmát azzal a hanganyaggal, amelyek alapján az említett jegyzőkönyvek készültek. Más szavakkal, az eljáró bíróság nem tett eleget a közvetlenség elvének azáltal, hogy személyesen ellenőrizte volna le a telefonbeszélgetéseket tartalmazó optikai lemezeken szereplő Nagy Zsoltra vonatkozó releváns hanganyag tartalmát, tekintettel arra, hogy a volt minisztert döntő mértékben ezen telefonlehallgatások alapján ítélték el.

A jelen ügyben, személyes büntetőjogászi véleményem alapján, egyetlen közvetlen bizonyíték sem támasztotta alá minden ésszerű kétséget kizáróan Nagy Zsolt bűnösségét.Az ügyben beszerzett bizonyítási eszközök alapján legfeljebb egy ésszerű gyanú merülhet fel a volt miniszter bűnössége tekintetében, amely elegendő lehet egy kényszerintézkedés foganatosításához, viszont kevésnek bizonyul egy minden ésszerű kétséget kizáró elítélés meghozatalához. A bizonyítási anyagot tanulmányozva arra a következtetésre jutunk, hogy egyik vádlott-társ vagy tanú nyilatkozata sem támasztja alá Nagy Zsolt részvételét bármilyen szervezett bűnözői csoportban, mitöbb, az operatív megfigyelésekről készült jelentések sem képesek olyan jellegű bizonyítékkal szolgálni, amelyek alapján azonosítható lenne Nagy Zsoltnak az állítólagos csoport tagjaival történő néhány találkozásának tárgya. A számtalan telefonlehallgatások egyikében sem beszél Nagy Zsolt bármelyik vádlott-társsal olyan tényekről, amelyek tartalma alátámaszthatná a volt miniszter részvételét egy szervezett bűnözői csoportban. Nagy Zsolt elítélése kizárólag olyan telefonlehallgatásokon alapszik, amelyben vádlott-társai állítanak róla különböző dolgokat, azonban ezen kijelentések valódiságát és a vádlott-társak szavahihetőségét semmilyen más bizonyítási eszköz sem támasztja alá. Ezen telefonlehallgatásokról készült jegyzőkönyvek valójában nem tekinthetőek másnak, mint spontán módon tett vádlotti nyilatkozatoknak, amelyek valóságtartalmát szigorú ellenőrzés alá kell vetni és önmagukban nem alapozhatnak meg egy elmarasztaló ítéletet más vádlott-társak tekintetében. Egy vádlott elítélése a fentihez hasonló bizonyítási eszközök alapján amellett, hogy komolyan megkérdőjelezi a vádlott tisztességes eljáráshoz való jogát, a büntetőjog alkalmazásának teljes bizonytalanságához vezethet.Példának okáért tegyük fel, hogy egy ügyvéd, annak érdekében hogy minél több klienset toborozzon, a velük folytatott telefonbeszélgetések során tudatja, hogy ismeri az ügy elbírálására kijelölt X nevű bírót, akire befolyást tud gyakorloni egy felementő határozat meghozatala céljából. A kliens beleegyezik és közli, hogy hajlandó ezt a megoldást támogatni. Felteszem a kérdést, hogy amennyiben az említett telefonbeszélgetést törvényes keretek között lehallgatták, jogosnak tűnik X bíró elítélése vesztegetés elfogadásáért két másik személy beszélgetése alapján, amennyiben lehet, hogy X-nek tudomása sem volt az ügyvéd által tett állításokról?

Ezek után, minden olvasó, jogász és laikus válaszolja meg maga a kérdést és döntse el, hogy véleménye szerint Nagy Zsolt elítélése jogilag megalapozott vagy sem.

Megjegyzés: a jelen tanulmányban felhasznált adatok és bizonyítási eszközök forrásául a Legfelső Semmítőszék 2013. dec. 3-án hozott 1081-es számú határozata szolgált.

Kádár Hunor ügyvéd, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének társult oktatója.