Veress Emőd: Kolozsvár, magyar nyelvű helységnévtábla per

placuta-cluj-napocaTöbben kérdezték, mi a véleményem a kolozsvári táblaperről. Kolozsvár esetében ezt elsősorban POLITIKAI, és nem jogi kérdésnek tartom. A jog fegyverei nem állnak egyértelműen a mi oldalunkon, hogy peres úton lehessen elérni biztos eredményt. A jog és az igazságérzet nem mindig vannak összhangban. Megértem, akik elkeseredettek az ítélőtábla negatív döntése végett, de a pontos helyzetkép ismerete elengedhetetlen.

A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény azt mondja ki, hogy “olyan körzetekben, amelyek hagyományosan nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakottak, a Felek törekedni fognak arra, hogy jogrendszerük keretében, beleértve, ahol helyénvaló a más Államokkal való megállapodásokat, és figyelembe véve sajátos körülményeiket, a hagyományos helységneveket … a kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelő igény van ilyen jelzésekre” (11. cikk (3) bekezdés). A nemzetközi szerződések általában az elérhető közös minimumot tartalmazzák, és ez így van a kisebbségvédelmi keretegyezmény esetében is.

A településnevek kisebbségek nyelvén történő kihelyezését az aláíró államok jogrendszerének keretében valósítják meg. Ezt Románia meg is teszi: a 2001. évi 215. helyi közigazgatási törvény 76. cikkének 4. bekezdése alapján a helyi közigazgatási hatóságok biztosítják a települések elnevezésének a kisebbségi nyelven történő kifüggesztését, amennyiben az adott nemzeti kisebbség részaránya a területi-közigazgatási egységben eléri a 20%-ot. Kolozsváron ez a feltétel nem adott.

Ilyen jogi körülmények között peres úton nem igazán láthot megoldhatónak ezt az egész kérdéskört, illetve nem látom, hogy a bíróságok olyan kisebbségvédő politikai aktivizmust mutatnának fel, mint tette — elszigetelt és nem jellemző, gondoljunk csak az aranyosgyéresi táblaperekre — döntésében a Kolozs megyei Törvényszék, amikor a keretegyezmény általános normái alapján, azokat közvetlenül alkalmazva, a román jogra való utalás nélkül, kötelezte a polgármesteri hivatalt a magyar nyelvű feliratozásra. Az Ítélőtábla módosította is ezt a döntést.

Ha ebben az esetben  nem a per a biztos eredményt hozó megoldás, akkor mi az? Ahogy a bevezetőben is jeleztem, a megoldás sokkal inkább politikai lehet.

1. A megoldás lehet helyi politikai döntés, ha a kolozsvári polgármesteri hivatal úgy dönt, hogy mégis kihelyezi a helységnévtáblát magyarul is. A magyar kultúra, tudományosság fellegváráról van szó, amelynek etnikai arányait mesterségesen, rendkívül gyorsan változtatták meg a XX. század folyamán és e folyamatra jelentősen ráerősített az erőteljes kolozsvári magyar kivándorlás is. De a város ma is a magyar tudomány, kultúra központja és az is marad. A magyar igény a településnév magyar nyelven történő kihelyezésére egyértelmű és ésszerű. Ez az igény kellene találkozzon román részről az elfogadó, transzilvanista szellemű, az erdélyi nemzetiségek egymás közötti kölcsönös elismerését felvállaló politikai döntéssel.

2. A megoldás lehet országos politikai döntés. Korábban már megírtam a nyugat.ro-n, hogy a létező román jogi keret a  20%-os küszöbbel kapcsolatban igen komoly problémát nem rendez. A százalékarányos küszöb mellett szükséges lenne abszolút számban kifejezett küszöböt is bevezetni. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy léteznek olyan települések, ahol a magyarság száma magas, tízezres nagyságrendű, de a részaránya nem éri el a 20%-ot. Ezért a nyelvi jogok ezekben a területi-közigazgatási egységekben nem aktiválhatóak. Máshol viszont, ahol a 20%-os küszöb megvan, lehet élni a nyelvi jogokkal, de valójában ezen nyelvi jogok potenciális gyakorlóinak a száma pár száz vagy legtöbb pár ezer fő (községi szinten például). Ez törvénymódosítást igénylő kérdés, de ebben a kontextusban mindenképpen beszélni kell róla. A 20%-os küszöbnek, mint kizárólagos kritériumnak az alkalmazása visszás, ellentmondásos helyzetekhez vezet. Furcsa logika, amely egy párszáz fős közösségnek biztosítja a nyelvi jogokat, ötvenezer fős közösségnek viszont már nem.  

Javaslat: ott kellene a nyelvi jogokat alkalmazni, ahol az adott kisebbség részaránya eléri a 20%-ot vagy a minimum 10.000 főt. Kolozsvár problémájára ez jelentene értelmezésektől mentes, pontos megoldást.  Kolozsvár magyar lakosságának a száma, a 2012-es népszámlálási adatok szerint 49.565 fő, amely a lakosság 15,27%-át teszi ki. Ez a megoldás politikai döntést, országos politikai döntést, törvénymódosítást feltételez. (Talán a legpozitívabb európai példát nézve, Finnországban a  nyelvtörvény szerint az abszolút számban kifejezett küszöb 3000 fő! Ehhez képest ez a javaslat és a 10.000 fős abszolút számban kifejezett küszöb is minimalista).

Összefoglalva, nagyon kicsi az esély, hogy a bírósági úton történő eljárások eredményre vezessenek. Persze, feladni nem szabad, jogállami keretek között minden lehetséges eszközt alkalmazni kell, mert a cél — Kolozsvár magyar elnevezésének megfelelő kihelyezése — szerintem elengedhetetlen a nemzetiségek közötti viszony normalizálásának érdekében, az együttélés normális alapokra történő helyezés végett. De az adott szabályozási környezetben világosabb megoldást várok a politikumtól, mint a bíróságoktól.

Dr. Veress Emőd a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének egyetemi docense, ügyvéd, nemzetközi választottbíró.