Lészai Orsolya: Az út az ENSZ Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződéséhez

I.) Tények

Mayi Mayi Child SoldiersAz Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-es felmérése szerint körülbelül 35 ember hal meg fegyveres konfliktusokban óránként (Global Report on Violence and Health). A XX. században hozzávetőlegesen 191 millió ember halt meg fegyveres konfliktusban, ennek jóval több mint a fele civil. Egy átlagos napon 1424 embert ölnek meg, egy embert minden percben. Évente 12 milliárd lőszert (golyót) gyártanak, ez közel két golyót jelent minden egyes embernek a világon.

II.) Történelmi háttér

Az Amnesty International Szervezet már a 90-es években javasolta a nemzetközi fegyverkereskedelem szabályozását. A szervezet kötelező erejű nemzetközi egyezmény létrehozását sürgette, de akkor még egyetlen ország sem támogatta ezt az ötletet.

Az ENSZ keretén belül 1991. december 6-án, a 65. plenáris gyűlésén született az A/RES/46/36 állásfoglalás, amelynek címe és átfogó terjedelme igen ambiciózus az akkori és akár jelenlegi nemzetközi helyzetet tekintve. Ez a dokumentum az Általános és teljes leszerelés: Fegyverzeti átláthatóság címet viseli. Az átláthatóság melletti indokként, a dokumentum az egymásban való bizalom tovább építése mellett, az ENSZ Chartája 51. cikkében megfogalmazott önvédelemhez való jogot is említi. Az állásfoglalás 5. cikke konkrétan a hagyományos fegyverekre vonatkozik és felhívja a tagállamok figyelmét a fegyverek import és export felügyelésére, különösen konfliktushelyzetekben és felkéri azokat, hogy minden esetben meglegyenek a szükséges jogi és adminisztratív eljárások a kereskedelem törvényes lebonyolításához. A 7. cikk konkrétan felkéri az ENSZ főtitkárát, hogy hozzon létre egy univerzális Hagyományos Fegyverkereskedelmi Nyilvántartást New Yorkban. Az eredeti ötlet úgy szólt, hogy minden tagállam április 30-ig, kell küldjön egy beszámolót az elmúlt évről, hogy hány és milyen fegyvert gyártott, illetve hogy hova és honnan mennyi fegyvert importált és exportált. Ezek mellett a tagállamok a fegyverkereskedelemre vonatkozó minden szabályozásukat el kell küldjék, hogy ez is bekerüljön a nyilvántartásba. Ez azért fontos, mert így az ENSZ tudja ellenőrízni azt, hogy megfelelő jogi normák, szabályozások születnek ezen a területen. Az állásfoglalást egy melléklet zárja, amelyben előírják, hogy a Hagyományos Fegyverkereskedelmi Nyilvántartás 1992-től lép életbe és hét féle kategóriába sorolja a hagyományos fegyvereket. Később ez az osztályozás a Fegyverkereskedelmi Szerződés létrehozásakor még egy csoporttal bővült. Bár a Nyilvántartás életbe lépett, univerzális és imperatív jellegű egyezmény továbbra sem született a fegyverkereskedelem terén.

A különböző szervezetek és a costa rica-i Nobel-békedíjas Óscar Arias szakadatlan munkája rügyezni kezdett, amikor 2006-ban az ENSZ keretén belül született egy 61/89 számú Towards an Arms Trade Treaty (A fegyverkereskedelmi egyezmény irányába) nevezetű, másfél oldalas dokumentum. Ezt Argentína, Ausztrália, Costa Rica, Finnország, Franciaország, Japán és Kenya dolgozta ki.

Az ilegális fegyverkereskedelem témája több okból is aktuális. Az első ok az, hogy különböző terrorszervezetek vagy elhatárolódó országok így szereznek egyfelől fegyvert, másfelől pénzt. A másik ok, hogy ezeket az igen jelentős összegeket, mivel ilegális kereskedelmeről van szó nem lehet megadóztatni. A harmadik és egyben legfőbb ok, hogy ezeket a fegyvereket emberölésre, adott esetben népirtásra használják, megsértve a nemzetközi szerződésben megfogalmazott és legtöbb tagállam által aláírt normákat.

A Towards an Arm Trade Treay dokumentum rögzíti az jövendőbeli egyezmény célját, amely egyben az ENSZ célja is: a béke és biztonság megvalósítása. Megköszöni a különböző NGO-k által szolgáltatott segítséget. Illetve kifejti, hogy szükség van arra, hogy az államok ezt a jövendőbeli egyezményt ne úgy értelmezzék, hogy megint veszítenek a szuverenitásukból, hanem ez egy újabb módozat arra, hogy közösen egy erősebb és békésebb világot alkossanak.

Ezt a határozatot 153 ENSZ tagállam fogadta el, 24 tagállam tartózkodott. A tartózkodó államok: Bahrain, Belarus, Kína, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, India, Irán, Irak, Izrael, Kuwait, Laos, Libya, Marshall Islands, Nepál, Oman, Oroszország, Pakisztán, Qatar, Szaúd-Arábia, Szudán, Szíria, Venezuela, Yemen és Zimbabwe. A felsorolt államok közül nagyon sokan fegyvergyártó és exportáló államok, ezért tartózkodtak szavazatukkal a fegyverkereskedelem szabályzása terén, hiszen a legális kereskedelem mellett az ilegális kereskedelemmel ezek az országok gyakorlatilag megduplázzák a törvényesen nyert jövedelmeiket.

Ami viszont egyesek esetekben szinte „természetes”, másoknak viszont meglepetés, hogy az Amerikai Egyesült Államok nemmel szavazott a határozatra. Az amerikai álláspont az Obama-kormányzat hivatalba lépését követően változott meg, 2009-től kaptak lendületet a fegyverkereskedelem globális szabályozásáról szóló tárgyalások. Az ENSZ-közgyűlés ezt követően döntött a 2012-es szövegezési konferencia összehívásáról.

III.) Áttörés

Két évtizednyi tárgyalás után, 2012 júliusában szerveztek egy nemzetközi konferenciát, amelynek célja már konkrét egységes dokumentum létrehozása a fegyverek ilegális kereskedelmének felszámolása végett. A konferenciát az Egyesült Nemzetek Szövetsége égisze alatt szervezték meg New Yorkban. A találkozón nem jött létre konszenzus, a felek nem fogadták el a létező dokumentum akkori szövegezését. Ezért 2013 márciusában szerveztek egy újabb nemzetközi konferenciát. Április 2-án az ENSZ Közgyűlése elfogadta az szerződést.

Az ENSZ Közgyűlésének szavazása esetén, ha tagfelvételről, költségvetésről vagy békéről, biztonságról szóló kérdésekben, kétharmados többségre van szükség. Egyéb kérdésekben a szavazás egyszerű többséggel történik. Bár maga a Nemzetközi Fegyverkereskedelmi konferencia döntése egyhangúságot igényelt (Népszava: Szabályozás vagy szélmalomharc?, 2012. július 18.), a Közgyűlésben erre nem volt szükség.

IV.) A Szerződés

A történelem során több nemzetközi szerződés született a nukleális, kémiai és biológia fegyverek használata, kereskedelme terén, de a hagyományos fegyverek létét semmilyen globális szerződés nem határozta meg. A Fegyverkereskedelemi Szerződés ezt a hiányt kívánja betölteni. Maga a szerződés igen részletes, így a második cikk első bekezdése egy osztályozást tartalmaz, amelyben leírja, hogy milyen fegyverek tartoznak a hagyományos fegyverekhez:

(a) Harci tankok;

(b) Páncélozott harcjárművek;

(c) Nagy kaliberű tüzérségi rendszerek;

(d) Harci repülőgépek;

(e) Harci helikopterek;

(f) Hadihajók;

(g) Rakéták és rakétavető; és

(h) Kézi- és könnyű fegyverek.

A Szerződés második cikkének második bekezdése a transzfer, átutalás szót értelmezi. Taxatív módon felsorolja, hogy az export, import, tranzit, átrakodás és a közvetítés is transzfernek számít és a Szerződés hatálya ezekre is kiterjed. A fegyverek mozgásának egyetlen esetére nem vonatkozik a Szerződés és ezt a harmadik bekezdés szabályozza: ha a fegyverek továbbra is az elsődleges tagállam tulajdonában maradnak.

Tudnunk kell hogy a Stockholmi Nemzetközi Béke Kutatóközpont (SIPRI) felmérési adatai szerint a nemzetközi hagyományos fegyverkereskedelem eléri a 70 milliárd dollár összeget. Az összes fegyvert magába foglaló fegyverkereskedelem meghaladja az évi 400 milliárd dollárt (SIPRI Fact Sheet). A SIPRI nemcsak egy általános felmérést készít, hanem 1950 óta adatokat gyűjt, amelyet szakemberek dolgoznak fel, ezáltal egy viszonylag pontos és részletes képet kaphatunk arról, hogy kik a nemzetközi fegyverkereskedelem legnagyobb szállítói, vásárlói, melyek a legnagyobb exportáló és importáló országok, mely fegyverekre van kereslet a világban, hogyan változik az évek során a kapcsolat a gyártó és vásárló állam között. Továbbá, hogy honnan szerzik be a konfliktusban levő államok a hagyományos fegyvereket, hogyan történik bizonyos államokban a fegyvert export ellenőrzése, hol vannak potenciális felgyűlt fegyvertartalékok, milyen kapcsolatban vannak a természetes erőforrások és a fegyverkereskedelem?

A világ legnagyobb fegyver exportőre az Amerikai Egyesült Államok volt. A 70 milliárd fegyverkereskedelem éves összegéből, Amerika 55 milliárdért felelős.

A következőkben használt, SIPRI intézet által publikált összegek millió dollárban vannak megadva, de ezek trend indikátor értékek, hiszen 1950 óta használják ezeket az összegeket (Trend Indicator Value – TIV). Ezek nem a fegyverkereskedelem pontos pénzügyi értékét hivatottak felmérni, hanem a fegyverkereskedelem általános volumenét teszik átláthatóvá.

2013-ban történt egy nagy fordulat, Oroszország átvette az Amerikai Egyesült Államoktól a fegyver export toplistáján a vezető helyet. Így az Egyesült Amerikai Államok 2012-ben 8,9, 2013-ban 6,2 milliárd dollár, Oroszország 2012-ben, 8,4 majd 2013-ban 8,3 milliárd dollár, míg Kína 2012-ben 1,7 és 2013-ban 1,8 milliárd dollár (SIPRI adatok) értékben adott el fegyvereket.

Fontos látnunk azt is, hogy melyek azok az országok, amelyek a gyártott fegyverek felvásárlását célozzák meg. A következőkben a legnagyobb összegeket befektető országokat láthatjuk. A 2012-2013-as felmérések szerint, a világ legnagyobb importőre India 2012-ben 4,5 milliárd dollárt, 2013-ban 5,5 milliárd dollárt, Kína 2012-ben 1,6 milliárd dollárt, 2013-ban 1,5 milliárd dollárt és az Egyesült Arab Emírségek 2012-ben 1,1 milliárd dollárt, 2013-ban 2,2 milliárd dollárt (SIPRI adat) fektettek be fegyvervásárlásba.

Azért fontos ezeket az adatokat együtt vizsgálni, mert ha valaki példul csak az import adatokat nézné, akkor félrevezethetné az a tény, hogy például Oroszország kevés fegyvert importál. Így azt lehet feltételezni, hogy az országban kevés a fegyver. Ha elemezzük az export adatokat, akkor észrevehetjük, hogy bizonyos országok azért nem vásárolnak külföldről fegyvert, mert az ország kiemelkedő fegyvergyártó a világban. Ebből az okból kifolyólag olcsón lehet fegyvert vásárolni az országon belül, nincs szükség importra. Amerika esete kivétel, mert bár ő az egyik legnagyobb exportőr, ennek ellenére rengeteg mennyiségű fegyvert vásárol a nemzetközi piacról is.

A következő táblázatban megvizsgálhatjük (SIPRI adatok), hogy melyek azok a fegyverek amelyeket az Amerikai Egyesült Államok gyárt és melyek azok, amelyeket importtal szerez be:

IMPORT 2012 2013 Össz  

 

EXPORT 2012 2013 Össz
Repülőgépek 507 424 931 Repülőgépek 5686 3177 8863
Légvédelmi rendszerek Légvédelmi rendszerek 274 262 536
Páncélozott járművek 96 38 134 Páncélozott járművek 740 377 1117
Tüzérség 128 58 186 Tüzérség 85 20 104
Motorok 170 61 231 Motorok 336 175 512
Rakéták 19 19 Rakéták 1116 1498 2613
Egyéb 107 107 Egyéb 48 31 79
Szenzorok 112 102 213 Szenzorok 493 410 902
Hadihajók 76 76 152 Hadihajók 173 205 377
Összesítés 1215 759 1973 Összesítés 8950 6153 15104

A legérdekesebb tény a fenti adatokból: az Amerikai Egyesült Államok egy darab légvédelmi rendszert sem vásárol külföldről. Ez többnyire biztonsági okok miatt történik, illetve a 2001. szeptember 11-es terror támadás óta ezeket a rendszereket az országban gyártatják, a lehető legszigorúbb és titkosabb módon. Az egyedüli dolog, amelyet többnyire importtal szerez be Amerika az a tüzérség.

Az adatokból összeállítottam egy export és egy import rangsort a 2012 és 2013-as évekre, hiszen lényeges változások történtek a 2 év alatt:

2013 rangsor 2012 rangsor Exportőr 2013
1 2 Oroszország 8283
2 1 Amerikai Egyesült Államok 6153
3 3 Kína 1837
4 6 Franciaország 1489
5 7 Egyesült Királyság 1394
6 5 Németország 972
7 8 Olaszország 807
8 11 Izrael 773
9 10 Spanyolország 605
10        4 Ukrajna 589

És az import rangsor:

2013 rangsor 2012 rangsor Importőr 2013
1 1 India 5581
2 5 Egyesült Arab Emírségek 2245
3 2 Kína 1534
4 10 Szaúd-Arábia 1486
5 7 Pakisztán 1002
6 20 Azerbajdzsán 921
7 36 Indonézia 774
8 4 Amerikai Egyesült Államok 759
9 30 Banglades 672
10 19 Tajvan (ROC) 633
11 3 Törökörszág 604

Az import terén India komolyan tartja az első helyet több éve. Bár nemzetközi téren nem igen hallhattunk komolyabb nemzetközi vagy akár nemzeti konliktusról India vetületében (kisebb belső vagy szomszédos konfliktusokkal mindig is küzdött az ország, főleg vallási szinten folyamatos problémák vannak a hindu és muzulmán társadalom között), ennek ellenére India nagy fegyvertartalékkal rendelkezik.

Az Egyesült Arab Emírségek nemcsak a nyersolajból és földgázból gazdagodik folyamatosan, hanem a fegyverkereskedelem egy nagy importőrévé is vált. Az utóbbi táblázatból meg kell említenem négy kiemelkedő országot, amely egy év alatt ugrásszerűen jutott be a top tíz fegyverimportőr ország rangsorába. Az első ezek közül Azerbajdzsán, aki a 20. helyről egyenesen a 6. helyre ugrott. Ezt követi Indonézia, aki a 36. helyről került fel a 7. helyre 2013-ban. Ezt követi Banglades és Tajvan, akik a 30. illetve 19. helyekről kerültek a 9-10. helyre. A táblázatba belehelyeztem a 11 helyezettet, mert ez a 2012-es év 3. helyezettje volt és egy év alatt nagyon lecsúszott az importőrök listáján.

A fenti táblázatokban csak száraz adatok vannak, de ezek híven tükrözik, hogy mely államok gyártanak, vásárolnak különböző fegyvereket. A fegyverkereskedelem nemcsak egy pénzügyi forrás, hanem politikai erő is. A fegyver eladás egyfajta politikai támogatottságot is jelent.

V.) Esetek a világban

Bassár al-Aszad rendszerének Oroszország adja el a legtöbb fegyvert, de korábban Franciaország és India is szállított fegyvert és muníciót az arab államnak. Moszkva határozottan ellenzi a Damaszkusz elleni fegyverembargót, nem utolsósorban azért, mert további 24 MIG-29M2 harci gépre és 36 Yak-130-as kiképző gép szállítására szóló megállapodása van a szíriai kormánnyal. A Fegyverkereskedelmi Szerződés segítene útját állni a fegyverszállításoknak olyan országokba, amelyek saját állampolgáraik ellen vetik be a gyilkos eszközöket (Népszava: Szabályozás vagy szélmalomharc?, 2012. július 18.).

Afrika helyzete az egyik legbizonytalanabb a fegyverkereskedelmet tekintve. Ellen Johnson Sirleaf, Libériai elnök és Nobel-békedíjas, az ENSZ különböző konferenciáin szorgamazta a Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződés létrehozását. Véleménye szerint a szerződés magába kéne foglalja a lőszer illetve a alkatrészek kereskedelmét is. Ez megvalósult, a Szerződés 3. és 4. cikke magába foglalja úgy a lőszerek és az alkatrészek kereskedelmét is. Az elnöknő a szerződés életbelépése előtt a következőket nyilatkozta: „az ENSZ regionális fegyverembargója ellenére Libériába és más országokba, több mint 2,2 milliárd dollár értékű fegyvert és lőszert csempésztek be, ezzel bizonyítva, hogy nemzetközi szerződés nélkül, az embargó nem működik”.

Afrika évente 18 milliárd dollárt veszít a fegyveres konfliktusok miatt és ezt nem engedheti meg magának, hiszen erre a pénzösszegre más területen is szüksége lenne. Az AIDS elleni küzdelemhez 14 milliárd dollárra lenne szüksége és ezt összeveteve a 18 milliárd „pazarlással” igencsak szomorú képet kapunk. Azt is meg kell említenünk, hogy a bizonytalan afrikai helyzet, folyamatos polgár- és vallásháborúk miatt a befektetők is kerülik a kontinenset. Ha nincsenek befektetők, nincs pénz és az árak könnyen végzetes magaslatokat érnek el. Ezt tetézi az ilegális fegyverkereskedelem, amely virágzik labilis helyzetekben, hiszen a törvényes fegyvervásárlást magas árakkal és adókkal párosítják. Ezért van az, hogy több afrikai politikai vezető támogatta a Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződés létrehozását, hiszen bizakodnak, hogy ennek hatályba lépése kordába tartaná a gyilkos fellépéseket.

VI.) Támogatók

Az ilegális fegyverkereskedelem ellen nemcsak politikusok és szervezetek lépnek fel. A Towards an Arms Treaty megszavazása óta több híresség, színész, sportoló vállalta fel és hangoztatja a békét, az átláthatóságot a fegyvekereskedelem terén. Helen Mirren Oscar-díjas színésznő a következőt nyilatkozta: „Ma Kenyától Brazíliáig és Sri Lankáig, több fegyvert vásárolnak az országok, hiszen egyre könnyebben és olcsóbban beszerezni ezeket a gyilkos eszközöket. 2006 decemberében, a világ kormányzatainak 80 százaléka a mellett döntött, hogy létre kell hozni egy Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződést. Ettől a perctől kezdve minden kormánynak kötelessége, hogy közösen egy hatékony globális fegyverkeresdkedelmi szabályozást hozzon létre.”

VII.) Az Európai Unió hozzáállása

Az Európai Parlament a 2012-es ENSZ konferencia előtt fogadott el egy 2012/2636(RSP) állásfoglalást a fegyverkereskedelmi szerződéséről folyó tárgyalásokat illetően, amelyben teljes mértékben támogatta a szerződés létrehozását. Ezek mellett kijelentette, hogy a fegyverkereskedelmi szerződés hosszú távú sikere a lehető legmagasabb szintű, legerőteljesebb és legegyértelműbb normák elfogadásától függ. Érdekes tény, amit a Parlament állásfoglalásából merítettem: „a gazdasági és pénzügyi válság ellenére a globális export értéke tovább nőtt, és hogy az uniós tagállamok változatlanul az összes export hozzávetőleg 30%-át képviselik, és a világ vezető fegyvergyártói és -exportőrei között vannak (10); ezért hangsúlyozza, hogy az EU-nak felelőssége és érdeke a szabályozott és átláthatóbb, globális szintű fegyverkereskedelem kialakítása és az ahhoz való hozzájárulás”.

Az Európai Parlament állásfoglalás, hatály részben felsorolt kérések, ajánlatok a Szerződésben mind megvalósultak. Van egy átfogó osztályzás a fegyverekről, magába vonja a bármiféle átadás, továbbárusítás és más kereskedelmi lehetőségeket is, ezáltal szűkítve a kiskapuk lehetőségét. Továbbá konkrét elszámolási dokumentumokat és szabályzásokat kér a tagállamoktól.

VIII.) Következtetés

2014-ben, december 24-én hatályba lépett a Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződés. Jelenleg 130 tagállam írta ezt alá, köztük Magyarország és Románia 2013. június 3-án. A Szerződés 13. cikke szerint minden tagállam az elmúlt évről kell számadást adjon az ENSZ-nek, az aktuális év első félévében. Emelett a tagállamok a hatálya lépést követő első évben jelentést kell küdjenek a ratifikálás végrehajtásának folyamatáról, nemzeti szabályzásáról az összes dokumentumokkal együttvéve. Annak érdekében, hogy ez egy hatékony Szerződés legyen egy átlátható eljárással, a szöveg 16. cikke megfogalmazza, hogy a tagállamok rendelkezésére áll egy nemzetközi segítségnyújtó hálózat, sőt egy önkéntek takarékszámla létrehozását is szorgalmazza, amelyből majd támogatják a segítségre szorúló tagállamokat.

A hatályba lépéstől egy évre egy újabb konferencia megszervezését tervezik, amelynek döntései konszenzussal fognak létrejönni. Itt tárgyalják meg az esetleges kérdéseket, hiányosságokat.

Minden évben milliók kényszerülnek elhagyni hazájukat a háborúk miatt, vagy élnek otthontalanul saját országukban. A fegyveres konfliktusok óriási áldozatot követelnek. A nemzetközi szférában szükség volt már egy komoly egyezményre az államok között a fegyverkereskedelem terén. A cél időtlen: béke.

Dolgozatomat az ENSZ főtitkárhelyettes szavaival zárom: „Egy hatékony megállapodás csökkenthetné a civil áldozatok, halottak, sebesültek, megerőszakoltak számát, a humanitárius jogsértéseket világszerte”. Remélem, hogy ez a Szerződés megállja a helyét, valódi határokat húz meg és jelentősen csökkenti az ilegális fegyverkereskedelmet.

Ajánló: Nagyon érdekes és interaktív felmérést a kézifegyverekről. Az adatok sajnos csak 1992-2010-es évek intervallumát foglalják magukba: http://armsglobe.chromeexperiments.com/

Lészai Orsolya jogász, PhD hallgató, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének társult oktatója.