Sztranyiczki Szilárd: Alkotmányellenes a kötelező jogi képviselet a felfolyamodásban

2014. október 24-én Románia Hivatalos Közlönyében megjelent a 462/2014-es számú Alkotmánybírósági döntés, amely szerint felfolyamodás esetében alkotmányellenes a kötelező jogi képviselet. A hatályos új Polgári eljárási törvénykönyv 13., 84., 484., 486. és 490. cikkei értelmében a felfolymodási keresetet kötelezően alá kell írja a felfolyamodó ügyvédje, vagy esetenként jogtanácsosa, vagy a jogvégzett fél saját maga, illetve jogi végzettségű megbízottja, ugyanakkor követelmény az ügyvédi meghatalmazás vagy a jogtanácsosi megbízatás megléte, mindezek hiánya a perorvoslat semmisségét vonta maga után.

A taláros testület döntésében az alkotmányellenességi kifogást az igazságszolgáltatáshoz, illetve a védelemhez való jogok megsértésével (az Alkotmány 21. és 24. szakaszai), illetve az alapvető emberi jogok megsértésével magyarázta (az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. szakasza). Ugyanakkor az állampolgárok anyagi megterhelése is az elutasítási szempontok között szerepel.

Vajon tényleg célszerű és megfelelő az Alkotmánybíróság döntése, helyesen cselekedett-e a bírói grémium?

Véleményem szerint nem, több ok miatt, nevezetesen:

1.) Az előírt szabályozások egy új perrendtartási fegyelmet kívántak bevezetni, azért, hogy kiküszöböljék a visszaélésszerű, zaklatás céljából írott vagy informális jellegű felfolyamodásokat. A felfolyamodás kivizsgálása egy rendkívüli perorvoslati lehetőség, általában a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék , esetenként a hierarchikus felsőbb bíróság hatásköre. Felfolyamodást csak a törvény által kötelezően meghatározott nyolc indok miatt lehet megfogalmazni, ugyanakkor a felfolyamodási perben kizárólag anyagi és eljárási jogi kérdésekről folyhat a vita. Hogyha a felfolyamodás nem tartalmazza a törvény által meghatározott indokokat, semmis. Véleményünk szerint a törvényalkotó sokkal becsületesebben jár el, ha kötelezővé teszi az ügyvédi jelenlétet felfolyamodás esetén, mindhogy olyan ábrándokat tápláljon azon peres fél számára, aki nem rendelkezik jogi végzettséggel, hogy saját maga sikeresen meg tudja szerkeszteni és fenn tudja tartani a – kizárólag jogi problémák feloldására alkalmas – felfolyamodást a bíróság előtt. Esélytelen megoldás, hogyha megengedik a peres félnek, hogy saját maga járjon el felfolyamodás esetén, valójában ebben az esetben nem érvényesül az igazságszolgáltatáshoz és a védelemhez való jog elve. Következésképpen, inkább a peres fél érdekében történik a kötelező jogi képviselet, és így hangsúlyosan érvényesül az igazságszolgáltatáshoz és a védelemhez való jog elve. A büntetőjogban is kötelező a jogi képviselet, olyan esetekben, amikor a bűncselekményt legalább 5 év szabadságvesztéssel bünteti a törvény, valamint amikor a vádlott sajátos helyzetben van, például: kiskorú, katona vagy nem tud védekezni.

2.) Ami az állampolgárok anyagi megterhelését illeti, mi történik akkor, ha a peres fél gazdasági helyzete miatt nem engedheti meg magának az ügyvédi képviseletet? Az anyagiak hiányát feloldja a 2008. évi 51., a polgári peres közszolgálati segítségnyújtásról szóló sürgősségi kormányrendelet. Következésképpen, a polgári peres jogsegélyt hivatalossá tették, vagyis az ügyvédi jelenlétet az állam hivatalból biztosítja amikor erre nincs anyagi lehetősége a felfolyamodónak. A probléma a jelenlegi gazdasági helyzetben esetleg az, hogy képes-e az állam biztosítani az anyagi alapokat a segélynyújtás tényleges ellátása céljából? Manapság, amikor fizetéseket, járandóságokat, nyugdíjakat, különböző állami juttattásokat kurtítanak meg, nehéz elképzelni rövid és közép távon, hogy az állam képes lenne megfelelően ellátni a feladatát ezen a téren is, de ez nem változtatja meg az érv alapvető helyességét.

3.) Az EU-s tagországok nagy részében, amelyek részes felek az Emberi Jogok Európai Egyezményében, kötelező az ügyvédi képviselet legalább a Legfelsőbb Bíróság előtt (például: Franciaországban, Belgiumban, Bulgáriában, Lengyelországban), de több országban az alapbíróság előtt is (például: Németországban, Spanyolországban az összes esetben, hogyha a per tárgya meghaladja a 900 eurót, Olaszországban minden esetben, kivételt képeznek a 600 euró érték alatti perek, Görögországban az összes esetben, kivételt képeznek a munkakonfliktusok, Magyarországon kötelező fellebbezésben és felfolyamodásban, nem kötelező első fokon, Ausztriában kötelező fellebbezésben, ha a per tárgya meghaladja a 4000 eurót, Portugáliában kötelező az összes perorvoslatban, illetve alapfokon is, hogyha a per tárgya nagyobb 3740 eurónál). Feltevődik a kérdés, hogy a demokratikus országokban, ahol az emberi jogokat következetesen betartják, az igazságszolgáltatáshoz és a védelemhez való jog sérül-e, hogyha a kötelező ügyvédi képviseletet megkövetelik? A válasz véleményünk szerint nemleges.

4.) Az Emberi Jogok Európai Bíróságának különböző döntései szerint (például: 1999/51 066 – Raitière/Franciaország; 2000/56 402 – Mafille/Franciaország; 1994/24 240 – Bocsi Béláné/Magyarország), kimondták, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtti kötelező ügyvédi képviselet nem összeegyeztethetetlen az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. szakaszával. Ugyanakkor a bíróság helyesen kimondta, hogyha bizonyos személyek nem rendelkeznek megfelelő anyagi feltételekkel, akkor felfolyamodás céljából jogi képviseletre jogosultak. Szerintem a felfolyamodás jogintézményében a kötelező ügyvédi képviselet megfelel a méltányos perre vonatkozó követelménynek, mind az összehasonlító jog, mind az Emberi Jogok Európai Egyezményének rendelkezései szerint. Ugyanakkor – ellentétben a 2014. évi 642. számú AB döntéssel – a kötelező ügyvédi közreműködés a román Alkotmány 21. (az igazságszolgáltatáshoz való jog) és a 24. (a védelemhez való jog) cikkeivel is összeegyeztethető.

5.) De lege ferenda újra meg kellene gondolni az egész kérdéskört. A 2008. évi 51. sürgősségi kormányrendeletbe kellene azt a követelményt bevezetni, hogyha egy peres fél felfolyamodással akar élni, vagy védekezni akar a felfolyamodás ellen, és anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy az ügyvédi képviseletet biztosítsa, akkor egy ügyvéd kijelölése kötelező, az ügyvédi honoráriumot pedig közpénzekből fedezzék. Konkrétan: a felfolyamodási határidőn belül, ha a felfolyamodó fél írásban ügyvédi segítséget igényel, akkor a felfolyamodási határidőt függesszék fel mindaddig, ameddig az ügyvédi kamara közli a bírósággal a kijelölt ügyvéd nevét. Úgyszintén, ha egy peres fél védekezni akar a felfolyamodás ellen és írásban jelzi szándékát, akkor az ellenvetési határidőt függesszék fel mindaddig, ameddig a kijelölt ügyvéd nevét a bírósággal a kamara közli.

Az Alkotmánybíróság döntése után azonban ennek a kérdésnek a rendezése bizonytalan. A legrosszabb az, hogy an a peres felek megfelelő védelme terén visszalépés történt, mert az igazságszolgáltatáshoz való jogot tette tartalmasabbá a kötelező jogi képviselet a felfolyamodásokban. 

Dr. Sztranyiczki Szilárd a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének egyetemi adjunktusa.