Lészai Orsolya: A skót “trónok harca”

A skót függetlenségi eszme egy már régóta kovácsolódó gondolat. De mielőtt elemeznénk a jelenlegi helyzetet, bemutatnám a történelmi hátterét az edinboroughi és londoni viszonyoknak. A skót törtélenemben nem egy függetlenségi háborúról beszélhetünk, hanem kettőről. A történetírók maguk is többes számban fogalmaznak, amikor Skócia önállósági sikereiről beszélnek.

A XIII. században, pontosabban 1296-ban az Angol Királyság megszállta a Skót Királyságot. A megszállás során az angolok elfoglalták többek között a Stirling várat, amely katonai szempontból egy fontos erődítmény volt. Az első háború legnagyobb csatája 1314 nyarán Bannockburn mezején történt. A skótok ostrolomták Stirling várát, hogy kiűzzék az angolokat az országból. Ezt meghallva Eduárd (Edward Bruce) király egy megközelítőleg 18000 lovasból és gyalogos katonából álló hadsereggel indult a harcmezőre, míg a skótok körülbelül 6000 emberrel rendelkeztek. A számbeli különbségk ellenére Robert de Bruce skót uralkodó katonai csapata megsemmisítő vereséget mért az ostromlott angol helyőrség felmentésére érkező II. Eduárd angol király katonáira.

Az első skót függetlenségi háborúnak az 1328-ban aláírt edinburghi-northamptoni egyezmény vetett véget. A béke nem tartott sokáig, így történt, hogy 1332-ben Edward Balliol, angol támogatással megszállta a skót területet, de csak rövid három hónapig foglalta el a trónt, mert skót felkelők miatt menekülni kellett az országból. Az angolok, egy nyertes csata után, 1333-ban visszahelyezték Balliolt a Skót Királyság élére, de támogatók híján 1334-ben a skótok újra megfosztották a tróntól. A történelem harmadszor is megismétlődött, amikor 1335-ben az angolok egy nyertes csata után újra Skócia királyává tették Balliolt, de a skótok 1336-ban végérvényesen száműzték őt országból. A második skót trónok harcának az 1357-ben aláírt Berwick-i Egyezmény vetett véget. Mindkét háborúból a Skótok mint független nép emelkedtek ki. Szegény és 25 évig az angoloknak adós, de független nép lett a skót nép. Nagy-Britannia Egyesült Királysága 1707-ben született meg, a Treaty of Union érvénybe lépésével, amely angol és skót mai napig működő politikai közreműködést jelent.

Azért fontos megemlíteni a történelmi hátteret, mert Alex Salmond jelenlegi skót kormányfő (First minister) és a Skót Nemzeti Párt (SNP) 2011-ben a kormánya kerülése után jelezte az angoloknak, hogy a skót nép igényt tart egy népszavazásra a függetlenségüket illetően. 2013-ban a függetlenséget pártoló skótok bizonyára örültek, hogy e nemes dátum a Bannockburn-i győzelem 700. évfordulójára esett, ezzel is lendületet adva a szavazásnak.

Meg kell említenem, hogy 1979-ben rendeztek már függetlenségi referendumot és bár 52 százaléka kívánta a függetlenséget, a szavazáson nem vett részt az összes szavazásra jogosult skót 40 százaléka, így érvénytelenítették a referendumot.

A következő években a konzervatív párt népszerűtlensége és a skót identitás megerősödésének köszönhetően 1997. szeptember 11-én a skótok tanultak a múltban elkövetett komolytalanságukból, 60%-os részvétellel jelentkeztek az urnáknál és 74 %-os többséggel döntöttek a skót parlament létrehozásáról. A parlament nemcsak szimbolikus intézményként jött létre, hanem külön jogköröket kapott. Így mára már egyedül dönthet bizonyos adókérdésekben, az oktatási és igazságügyi intézményeiről is maga dönt és minderre több tízmilliárd fontot kap a brit költségvetésből.

Az önkormányzás édes ízét megkóstolva a skótokban tovább érlelődött a teljes függetlenség gondolata. Az aktuális skót függetlenségről szóló szavazást hosszú viták előzték meg, de 2013 novemberében a Skót Parlament elfogadta az erre vonatkozó törvényt, majd az angolokkal való egyeztetés után, Edinburghban aláírtak egy megállapodást a 2014. szeptember 18-ai népszavazás szabályairól.

Londonnak nem tetszett az az ötlet, hogy 307 év után Skócia újra függetlenségre törekszik, hiszen céljuk egy egységes Királyság megőrzése. Meglepetésszerűen az angol kormány mégis arra törekedett, hogy a népszavazásra minél előbb kerüljön sor. Az angolok szerették volna, ha erre 2012 vagy akár 2013-ban sor kerül, de a skótok egy alapos propagandát akartak kidolgozni, sőt a dátum is ott bujkálhatott már Salmond fejében. Természetesen úgy az angol, mint a skót félnek megvoltak a jól megfontolt indokai.

Mindkét fél jól tudta, hogy miért sietteti vagy éppen próbálja halasztani a választási dátumot. Nagy-Britanniában 2015 tavaszán esedékes a következő parlamenti választás. Cameron miniszterelnök Tony Blair után egyből a politikai csúcsra lépett, mondják egyesek, a kevert politikájával. Kitart a környezetvédő törvények mellett ( „Vote Blue, Go Green!” volt az egyik szlogenje kampányának), az ország szociális helyzetén is szeretne javítani, de megtartaná a hagyományos értékeket is. Önmagát „modern együttérző konzervatívnak” nevezi. Cameron számára a parlamenti szavazás nagy jelentőségű dátum, mert míg ő a brit nép szemében egy szimaptikus politikus, addig pártja nem annyira népszerű. Az angol sajtó is úgy fogalmaz, hogy a miniszterelnököt kétszer annyian szeretik, mint a Konzervatív Pártot. Nem beszélve arról, hogy ha uralma alatt a skótok kivívják függetlenségüket, akkor a politikai temetőbe jut, hiszen a nyakába varrják, hogy ő vesztette el a nagy Egyesült Királyságból Skóciát.

2012 tavaszán végül Alex Salmond skót miniszterelnök hivatalosan bejelentette, hogy 2014 szeptemberében népszavazást tartanak a függetlenségről. 2013 novemberében a skót parlament elfogadta a népszavazásról szóló törvényt. A Skót Nemzeti Párt meg bemutatta a Fehér Könyvet, amely az Angliától való elszakadáshoz szükséges lépéseket foglalta magába.

A szavazáson a feltett kérdést egyszerűen megfogalmazott és könnyen érthető volt: Legyen-e független állam Skócia? Érdekességként meg kell említeni, hogy a szavazási jogot nem a 18 éves nemzedék, hanem a 16 évet betöltött állampolgárok is gyakorolhatták, illetve a Skócia területén állandó lakhellyel rendelkező más állampolgárok, akik regisztráltak a szavazó rendszerbe, is szavazhattak ez alkalommal. Talán ennek is köszönhető a kimagasló részvételi arány. A négymilliós skót lakosság megközelítőleg 85 százaléka vett részt a függetlenségi referendumon.

Az előzetes felmérések szoros arányt vetíttek elő a szavazást illetően. Viszont nem csak a politikai, hanem a gazdasági oldalát is kell vizsgálnunk a történteknek. Különböző pénzügyi intézmények is készítettek gazdasági felméréseket, hogy mivel járna a skót függetlenség. A svájci UBS bankcsoport elemzései szerint ha az igen szavazatok kerülnének többségbe, akkor több bank és betétes is kivonulna Skóciából és áttelepülne Angliába. Mivel támasztotta alá az UBS ezt a merész és az újságírók által szavazást eldöntő kijelentést? Függetlenség esetén nem lenne háttámasza a skót bankrendszernek a brit jegybank likviditási garanciái által. Sőt szerintük a Royal Bank of Scotland is teljes mértékben átköltözne Angliába, hiszen a neve ellenére a brit államnak ebben 80 százalékos részesedése van. Az USB nemcsak a bankok helyzetét látja szürkén egy esetleges szakadás esetén, hanem komor jövőt jósol a vállalkozások terén is.

Ha a szavazók többsége a függetlenség mellett tette volna le a voksát, akkor is kellett volna várni másfél évet, hogy a gyakorlati és elméleti kérdéseket tisztázzák a felek. Hivatalos független Skóciáról 2016 márciusától beszélhettünk volna.

A szavazások a következő eredménnyel zárultak: 1,617,989 (44.5 %) igen szavazat, 2,001,926 (55.5 %) nem szavazat, vagyis Skócia továbbra is az Egyesült Királyság tagja, a következő függetlenségi szavazásig.

Kiegészítés:

A katalánok fellelkesedve a skótok mozgalmán, az utcára vonulva kérték a függetlenségüket. Katalónia esetében 7,5 milliós lakosságról beszélünk. Az erre vonatkozó törvényt szeptember 19-én elfogadta a katalán parlament és 2014. november 9-ére írták ki a szavazást. A spanyol kormány a legrövidebb időn belül kérte a spanyol alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg a katalánok által kiírt népszavazást. Az alkotmánybíróság rendkívüli ülésén alkotmányellenesnek véleményezte ezt a kezdeményezést. A spanyol törvények szerint, az alkotmánybíróság elé került törvényt automatikusan felfüggesztik. Így a katalánok által kiírt népszavazásnak jelenleg nincs jogalapja.  A katalán függetlenségi referendum hivatalosan jelenleg fel van függesztve, ezek ellenére – minden jel szerint – meg lesz tarta a szavazás.

Lészai Orsolya jogász, PhD hallgató, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének társult oktatója.