Varga Attila: Globalizálódó alkotmányjog?

Minden demokratikus országnak megvan a maga alkotmánya, amely kifejezi az adott állam, nemzet identitását, hagyományait, valamint jövőre vonatkozó törekvéseit, terveit.

Ilyen értelemben joggal beszélhetünk kizárólag nemzeti alkotmányokról, hiszen az Európai Uniónak – egy nemzetközi, pontosabban államok fölötti integrációs szervezetnek – nem sikerült a maga nemzetek feletti alkotmányát elfogadtatnia. Ennek ellenére az önálló, a tagállamokétól eltérő, de abba szervesen (vagy kevésbé szervesen) beépülő (illetve ráépülő) uniós jogrendszer az már mindennapi realitás. Ugyanakkor globális jogrendszerről, világalkotmányról, legfeljebb csak vizionálni lehet. Érdekes megemlíteni, hogy korunk egyik legmeghatározóbb, nagyhatású gondolkodója, Jürgen Habermas, éppen ezeket a kérdéseket boncolgatja, nevezetesen egy „kozmopolita világtársadalom” kialakulásának lehetőségét, a „nemzetközi jog konstitutcionalizálását”, a „szupranacionális jog elsőbbségét a hatalommonopolista nemzeti joggal” szemben. [2]

Másrészről azonban, a globalizálódó alkotmányjogról, vagy többszintű alkotmányosságról (mint reális folyamatról) igenis beszélhetünk, és ennek egyik legmeghatározóbb, leginkább érzékelhető (de korántsem egyedüli) jele, illetve része, a nemzetközi emberi jogok rendszere.

Az emberi jogok szisztematikus nemzetközi szabályozása, amely elsősorban a második világháborút követően kezdődött el és vált fokozatosan – nemcsak a nemzetközi viszonyokban  de a belső jogrendszerekben is –  általánossá, egyúttal a nemzeti alkotmányozók számára megkerülhetetlen szabályozási „szükségletté”.

A második világháború egyik tanulsága, hogy a formális jogállami, demokratikus keretek között is létrejöhetett a világ egyik legborzalmasabb diktatúrája. Ennek jövőbeni elkerülése szükségessé tette az alkotmány létén kívül, az alkotmányosság követelményeinek akár nemzetközi standardokként történő meghatározását. A világégés második tanulsága, helyesebben kifejezve inkább traumája, vagyis a holokauszt, a nemzetközi közösséget morálisan arra kötelezte, hogy kidolgozza, kötelezővé, érvényesíthetővé, kikényszeríthetővé és számon kérhetővé tegye az egyes államok részéről az emberi jogokat.

Ilyen formán az emberi jogok nemzetközi rendszere lényegében korlátozza az államok alkotmányozó hatalmát, szuverenitását, vagy azt is mondhatjuk, hogy az államok önként elfogadják ezt és szuverenitásuk önkorlátozásával élnek.

Mindez pedig ahhoz vezet, hogy akarva, akaratlanul a nemzeti alkotmányok, bizonyos mértékig „globalizálódó” alkotmányok. Az alkotmányos rendszerek pedig, ahogyan megfogalmazták, „kereszteződnek” egymással. Jó példa erre az 1991-ben elfogadott, majd 2003-ban módosított román alkotmány, ami jó és rossz megoldásokat egyaránt tartalmazó kompilációnak tekinthetünk.

Ugyanakkor nemcsak az alkotmányjog nemzetközivé válásáról beszélhetünk, hanem létezik egy másik folyamat is, nevezetesen a nemzetközi jog alkotmányosodása, amely egyrészt abban nyilvánul meg, hogy bizonyos alkotmányos értékek nemzetközi védelem alatt állnak, másrészt abban, hogy a nemzetközi emberi jogok nemzeti bíróságok előtt érvényesíthetők.

A nemzetközi jog alkotmányosodásának emberi jogi vonatkozásában arról beszélhetünk, hogy kialakult egy olyan nemzetközi „igazságszolgáltatási” rendszer, amelyek a nemzetközi jogi és a belső alkotmányjogi szabályozások alapján hoznak ítéleteket, melyeket az államok elfogadnak és alávetik magukat ezeknek. A folyamat már a nürnbergi perrel elkezdődött, mely létrehozta az egyetemes joghatóság elvét, mely feljogosítja, vagy éppen kötelezi az államokat, hogy bizonyos bűncselekmények (emberiség elleni bűncselekmények) elkövetőit bíróság elé állítsák, kiadják más országnak, mely eljár ellenük, vagy éppen nemzetközi bíróság elé állítsák.

A folyamatok azonban nem lezártak, hanem rendkívül aktuálisak és sajnos nemcsak az európai integráció vagy a világméretű globalizáció miatt. Éppen az emberi jogok vonatkozásában, ez a kérdés nem kapott végleges válaszokat a nürnbergi vagy a későbbi híres/hírhedt Eichmann perrel, hiszen csak néhány éve vonták felelősségre délszláv háborús bűnösök egy részét (elsősorban a Milosevics és Karadzsics perekre gondolok). Napjainkban például civil repülőgépet lelövő elkövetőket kellene bíróság elé állítani. Több térségben követnek el jelenleg is emberiségellenes bűncselekményeket jelenleg is (például Irak és Szíria). Folyamatosan jelennek meg a gyakorlati kihívások, megoldásra váró problémák a nemzetközi jog és politika számára.

Ugyanakkor a címben szereplő, látszólag egymásnak ellentmondó szóösszetétel (globalizálódó alkotmányjog) jelentős kutatási területté, kutatási témává válhat a jogtudomány, elsősorban az alkotmányjog és a nemzetközi jog számára.

Dr. Varga Attila a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének egyetemi docense.

A kérdésről részletesen lásd Halmai Gábor, Alkotmányjog, emberi jogok, globalizáció, alkotmányos eszmék migrációja, Földrész Könyvek L`Harmattan Kiadó, Budapest, 2013 és Jürgen Habermas, Esszé Európa alkotmányáról, Atlantisz Kiadó, Budapest, 2012.