A Renner bőrgyártól az újkapitalizmusig. Interjú Dr. Veress Emőd egyetemi docenssel, kutatásvezetővel

— A nyár folyamán lehetősége volt külföldön is bemutatni a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének egyik kutatási projektjét. Hol került erre sor és pontosan milyen kutatás ez, amely iránt külföldön is érdeklődnek?

— Talán kezdjük a hollal. A kutatási projektünkről két neves egyetemen tartottam előzetes, tájékoztató jellegű, de már egyes eredményeket is bemutató előadást: az Utrechti Egyetemen Hollandiában és a Maceratai Egyetemen Olaszországban. Az Utrechti Egyetem nem csak Hollandia legjobb egyeteme a különböző rangsorokban, de rendszeresen a világ ötven legjobb egyeteme között szerepel. Az 1290-ben alapított Maceratai Egyetem is nagyon komoly intézmény. Érdekességae, hogy jog- és gazdaságtudományokra, alkalmazott társadalomtudományokra szakosodott intézmény, gyönyörű történelmi környezetben, történelmi épületekben működik. Nagyon jó lehetőség volt e két helyszínen a kutatásunkról beszélni, és ugyanakkor megtiszteltetés is.

— Milyen kutatási projektről van itt szó?

— Gazdasági jogi, illetve jogtörténeti jellegű kutatásról. A jelen jobb megértése érdekében fel akartuk, akarjuk tárni azokat a törésvonalakat, amelyek a gazdasági társaságok jogát Kelet-Európában meghatározták. A kapitalizmus gazdasági alapegysége, lényegi alkotó eleme a gazdasági társaság. Kapitalizmus nincs gazdasági társaság nélkül. Úgy véltem, hogy ennek a kutatásnak az elméleti jellegen túl nagyon érdekes arculatot adhatna az, ha a vizsgálatot illusztrálni, egyes tételeket bizonyítani vagy akár érthetőbbé tenni konkrét vállalatokra vonatkzó példákat használunk. És akkor jött az az ötlet, hogy itt van Kolozsváron a — jelenlegi nevén — Clujana cipőgyár. A Clujana az összes vizsgálni kívánt változáson a valóságban átment, tehát a vállalati jog alakulására vonatkozó kutatásokat ki tudjuk egészíteni a Clujana “jogtörténetére” vonatkozó kutatásokkal. Nagyjából egy évvel ezelőtt kezdtük a munkát, és mi is meglepődtünk, hogy milyen szerves egységet alkot ez a két szál, az elméleti vizsgálat és a konkrét vállalat sorsa. Sokkal érdekesebb az így összeálló anyag. (A képen 1921-ben kibocsátott Renner bőrgyár részvény.)

renner1921

— Ez valóban rendkívül érdekes.

— Meg kellett határoznunk azokat a kutatási témákat, célokat, amelyek kapcsán az országban és nemzetközileg is versenyképesek lehetünk. Sőt, ez még ma sem lezárt folyamat, de azért egyre erőteljesebben alakul a tudományos profilunk. Az egyik ilyen kutatási célja a Sapientia Jogtudományi Intézetének mindenképpen a gazdasági jog. Vizsgálnunk kell az újkapitalizmus gazdasági jogintézményeit, mert itt olyan szempontokat tudunk megjeleníteni, amelyek más romániai egyetemektől idegenek, a külföldi kutatók pedig nem végezhetik el helyettünk ezeket a vizsgálatokat. A gazdasági jogot lényegileg a gyakorlat formálta ki (kivéve a forradalmi jellegű állami beavatkozások jogát, amely azonban dominánsan közjogi jellegű). Jellemző módon az állam utólag kodifikálta az üzleti életben kimunkált innovatív megoldásokat. A középkorban formálódott kereskedelmi szokásjog, a lex mercatoria a XIX. század nagy kereskedelmi jogi kodifikációjának alapja. Ezért a gazdasági jog keretében mindig is nagyon fontos volt a történelmi dimenzió, annak megértése, hogy egyes szabályok hogyan, milyen tartalommal és céllal jöttek létre. A gazdasági jog lényegének feltárása, dogmatikájának meghatározása nem nélkülözheti a jogtörténeti vizsgálatot. Tehát ez a kutatás szerves részét képezi a sajátos intézeti kutatási céloknak.

— Tehát a Clujana az a kísérleti alany, amelynek történetét jogi szempontból vizsgálják. Melyek az említett törésvonalak a Clujana történetében?

— Többek között pontosan ezekről a törésvonalakról beszéltem Macerataban és Utrechtben is. A Renner bőrgyár, a mai Clujana elődje, 1911-ben alakult Kolozsváron részvénytársaságként (előzménye pedig betéti társaság formájában működött). Kolozsvár akkor az Oszták-Magyar Monarchia része, az alkalmazandó jog pedig a magyar kereskedelmi törvény volt. Tehát a magyar jog alapján megalapított társaságról van szó. A részvényesi kör három család, a Renner, a Farkas és a Hecht családok tagjaiból tevődött össze. A vállalat egyik fő vezetője Farkas Mózes ügyvéd. Az első törésvonal az impériumváltás: Erdély 1918 után Románia részévé válik. Azt elemezzük, hogyan került át a Renner bőrgyár a magyar jog hatálya alól a román szabályozás, az 1887-es Kereskedelmi törvénykönyv hatálya alá. Ez az első törés.

— És a második?

— A két világháború közötti időszakban a Renner bőrgyár egyesült a temesvári Turul cipőgyárral, ekkor vette fel a Dermata nevet, majd 1940-1944 között ismét a magyar jog hatálya alá került. (A képen 1942-ben kibocsátott Dermata részvény).

dermata1941

De a második törésvonal a Dermata, vagy általánosan nézve, a kapitalista közegben létrejött és működő társaságok államosítása. A Dermata államosítása is 1948-ban történt meg. Az államosítás lényege, hogy a részvénytulajdonosok beleegyezése nélkül állami tulajdonba vonják a vállalat vagyonát, termelési eszközeit. Az ok a kommunista ideológiában keresendő. A magántulajdon a marxista eszmék szerint a kizsákmányolás alapja, mert a tulajdonos polgárság saját érdekében, a proletárok kizsákmányolása révén hasznosítja azt. Ezért a proletárok, élharcosaik, a kommunisták révén szükségszerűen fel fognak lázadni a társadalmi rend radikális átalakítása érdekében. A megoldás pedig a magántulajdon, mint a kizsákmányolás alapjának felszámolása, államosítása, és így az osztályok nélküli társadalom létrehozása. Ezt próbálták gyakorlatba ültetni az államosítással. Mi már tudjuk, hogy ez a valóságban gyilkos utópiának bizonyult, gazdaságilag pedig sokkal rugalmatlanabb, kisebb teljesítőképességű rendszernek a kapitalizmushoz képest. Az államosítás eredményeképpen a Dermata állami válallatként működött tovább. Az állami vállalat nagyon sajátos jogi formáció, nincs tőkéje, a szervezete, működési szabályrendszere szintén eltér a társaságokétól. Az állami vállalat egyfajta állami szerv, gazdasági funkciókat teljesítő, alárendelt közigazgatási struktúra, igen sok közjogi jellemzővel. Európa nyugati felében is előfordultak államosítások, de azok alapvetően térnek el a proletárdiktatúra államosításaitól: nincs tömegjellegük (Romániában 1948-ban többezer társaságot államosítottak egyszerre), ideológiai alapjuk teljesen más (például Franciaországban a Renault-ot azért államosították, mert Louis Renault kollaborált a nácikkal) és nem hozzák létre ezt a jellegzetes szervezeti egységet, az állami vállalatot. A Dermata a kommunista időszakban vette fel Herbák János nevét, majd a ma is használt Clujana nevet. A lényeg, hogy a második általunk vizsgált törésvonal az államosítás.

— Az államosítás járt kárpótlással?

— Általánosan nem. Az államosítás ideológiai alapjaihoz kell visszatérjünk, hogy ezt megértsük, mert a nyugati államosítások feltételezik a kárpótlást, ezt a magántulajdon alkotmányos védelme is megkövetelte. Az előbbi példánál maradva Louis Renault szankcióképpen nem kapott kárpótlást, de a többi részvényes igen. A szovjet típusú államosítás célja, hogy a polgárságot, mint társadalmi osztályt megszüntesse. Így bármilyen igazságos kárpótlás összeegyeztethetetlen ezzel a céllal, mert a kárpótlás hozzájárul a polgárság, mint kizsákmányoló osztály, és végső soron a kapitalizmus fennmaradásához. Ezért nem járt kárpótlás. Az új koncepcióban az alapvető érték már nem a tulajdon, a tőke, hanem a munka volt, ezt jelzi például az 1948. évi alkotmány.

— Van harmadik törésvonal is?

— Természetesen, és időben ez áll hozzánk a legközelebb. 1989 után vissza kellett térni az 1948-ban megszakított kapitalista fejlődési vonalhoz. Nyilván, ez a visszatérés nagyon viszonylagos, mert ez az újkapitalizmus alapjaiban tér el a második világháború előttitől, de erről nagyon sokat lehetne mesélni. A kapitalizmus is dinamikus realitás, fejlődött, átalakult. Ezért a visszatérés, mégha a nosztalgia egyes esetekben ezt diktálta volna, tulajdonképpen illúzió. Marin Preda hetvenes évek elején publikált egy kötetet, A lehetetlen visszatérés (Imposibila întoarcere) címmel. E kötet egyfajta nosztalgiát sugall a régi, eltűnt világ iránt (nyilván, csupán olyan mértékben, amelyet a cenzúra elfogadott), de azt is jelzi, hogy az a világ végérvényesen és visszavonhatatlanul a múlté. A visszatérés lehetetlen, helyette az 1989 előtti múlt démonai által nagymértékben befolyásolt átmenet zajlott le, amelynek következménye a jelenleg is fennálló újkapitalista berendezkedés. Az átmenet azt feltételezte, hogy az állami vállalatot társasággá kellett alakítani, meg kellett határozni az értékét, majd az így létrejött egyszemélyes állami részvénytársaságot privatizálni kellett. Ez a harmadik törésvonal, a privatizáció, hogy teljes legyen az ív, amelyet egyes vállalatok a kapitalizmustól Utópián át a kapitalizmusig bejártak. Nagyon sok visszaéléssel járt ez a folyamat, és nagyon sok esetben nem is volt sikeres, ahogy a folyamatosan a fizetésképtelenség szélén egyensúlyozó, alkalmazottjainak nagy részét elbocsátó, ingatlanügyletként kezelt, jelenleg a Kolozs megyei tanácson keresztül újra államilag kontrollált Clujana sem sikersztori. Viszont jelzésértékű ez az út, amelyet  ezek a vállalatok bejártak. És itt ismét felmerül a kárpótlás kérdése. 1989 után lehetséges vagy szükséges a volt részvényesek vagy leszármazottaik kárpótlása? Eredetileg ilyen szándék nem létezett, később viszont fokozatosan felmerült az átemenet útvesztőiben az, hogy az állam 1948-ban mégsem járt el tisztességesen és szükség van jóvátételre. Ez a jóvátétel a valóságban csak nagyon limitált, megkésett vagy csak papíron teljesült kárpótlás. Nagyon realista, következésképpen szomorú képet festünk erről az időszakról, az elvesztett lehetőségek koráról, amely meghatározza a jelenünket.

— Vizsgálják az emberi tényezőt is?

— Csak amennyire a jogi elemzéshez ez szükséges. Ez a történet annyira regényes. Nem csoda, hogy Méhes György írót is megihlette (lásd a Kolozsvári milliomosok című kötetét). Amúgy, és ezt kevesen tudják, létezik egy nagyon hasonló cseh párhuzamos történet, a Baťa bőrgyáré. Rengeteg a hasonlóság, mindkettő az Osztrák-Magyar Monarchia közegében indult. A Baťa történetére is többször utalunk a kutatásban. Ha az emberi tényezőről beszélünk, érdekes párhuzam vonható a két alapító különleges halála között is. Johann Renner borotválkozás közben megvágta magát, és kicsit később kínai import bőröket vizsgálva azokról elkapta a lépfenét. Tomáš Baťa pedig ködös időben szállt fel a magánrepülőgépén, a repülőgép pedig gyárkéménynek ütközött. A cseh vállalatalapító ebben a szerencsétlenségben vesztette életét.

— Milyen forrásokból finanszírozzák a kutatást?

— Limitált forrásaink vannak, de annál nagyobb a lelkesedés, amivel a finanszírozás hiányát pótoljuk. Érdekességképpen megnéztem az Utrechti Egyetem pénzügyi adatait, hogy körülbelül milyen anyagi háttérrel lehet a világ legjobb ötven egyeteme közé kerülni és e toplista élén megmaradni. Az Utrechti Egyetem magánegyetem, ennek ellenére a költségvetési bevételeinek több mint felét a holland állam biztosítja. Az Utrechti Egyetem mottója nagyon szimpatikus: Sol Iustitiae Illustra Nos, azaz igazság napja, ragyogj le ránk. Ezt a ragyogást azonban komoly anyagi háttér biztosítja. A 2013-as évben 785 millió euró volt az egyetem költségvetésének teljes bevételi oldala. Nyilván, ilyen körülmények között a kutatási feltételek is ideálisak. De a források megléte nem elég, a kutatásoknak nem célja, csak eszköze a finanszírozás. A kutatást nem a finanszírozás kedvéért kell kitalálni. Utrechtben is nagyon kompetitív rendszer működik. Mi különleges finanszírozás nélkül is megvalósítjuk a projektünket. Mivel még folyamatban levő kutatásról van szó, remélem, hogy tudunk pályázati úton forrásokat megmozgatni, mert ez nyilván azt jelentené, hogy több időt tudunk a kutatásra fordítani, és az eredmények minősége is jobb lesz.

— Melyek a konkrét célok?

— Az eredményeket első körben egy angol nyelvű monográfiában szeretnénk közzétenni, de érdemes lesz románul és magyarul is megírni ezt a történetet, a társasági jog elméleti és a Renner bőrgyár történetén keresztül gyakorlati viszontagságait. De az első lépés az angol nyelvű kötet, a román és a magyar nyelvű könyvek csak ezt követően fognak elkészülni. Az angol nyelvű kötet körülbelül két év múlva jelenhet meg, és szerencsére úgy tűnik, hogy a téma iránt meglesz Nyugat-Európában is a megfelelő érdeklődés.

— Sok sikert ehhez a munkához!