A Forum Iuris könyvkiadó 32. könyve: Román társasági jog

Veress Emőd, Fegyveresi Zsolt, Pál Előd: Román társasági jog, Forum Iuris könyvkiadó, Budapest-Kolozsvár, 2019, ISBN 978-606-94372-8-5

A továbbiakban Dr. Veress Emőd egyetemi tanár bevezetőjét közöljük az új kötetből:

Erdély a nyugat határa. De Erdély a kelet határa is. Itt világok, kultúrák csúsztak egybe. A kultúrák tektonikus lemezei nyilván ütköztek is. Ezek az ütközések az erdélyi magyarságot és szászságot nagyon megviselték: a magyarok részaránya Erdélyben folyamatosan, néha jelentős hullámokban csökkent, a német kisebbség pedig szinte teljes egészében kivándorolt. Eltűnt Erdélyből a zsidó és az örmény kultúra is. De Erdély még mindig őrzi a nyugathoz való kapcsolódás ezer jelét és folyamatát, legnyilvánvalóbban a városképekben, de a román kultúrára gyakorolt számtalan hatásában is. Erdély magyar kisebbsége pedig, minden megpróbáltatás ellenére is, még mindig jelentős számú, jövőjében bízó közösség.

A kötet borítóján: Jan Gossaert (kb. 1478 – 1532), Kereskedő arcképe című, 1530 körül készült festménye (National Gallery of Art, Washington)

A 20. században a jogi oktatásban is kultúrharc zajlott le. Trianon után, a két világháború közötti Erdélyben nagyon sokáig még a magyar jogot alkalmazták, és sok jogász számára a kétnyelvűség természetes volt. 1945-ben — a proletár internacionalizmus szellemiségével összhangban — a Bolyai Egyetemen teljes egészében magyar nyelvű jogászképzés indult, 1959-ig, amikor az egyetemegyesítéskor a nacionalizmus jegyeit is magára öltő szovjet típusú diktatúra ezt gyakorlatilag felszámolta. Ahogy az egykori bolyais professzori generáció kihalt, azzal gyakorlatilag eltűnt a sajátos erdélyi magyar jogi kultúra.

Nem csak a szaknyelv sorvadt el, hanem maga jogi tudományosság művelésének technikája, a minőségi jogi gondolkodás, a jog, mint a jó és igazság művészete tűnt el. Ki lehet nyugodtan mondani: tudatos politika keretében felszámolták. Ez az elsorvasztás annyira meghatározó, hogy szaknyelvi hatásait máig nem hevertük ki, és még évtizedes folyamat, amíg a romániai magyar jogi szaknyelvet részben újrafelfedezzük, részben újrateremtjük. Ez a megtört folytonosság magyarázza, hogy bármely más erdélyi magyar egyetemi projekthez képest is megkésve, csak 2010-től tudott a jogászképzés — teljes egészében nem magyarul, hanem igen helyesen kétnyelvű formában, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében, tehát magánegyetemi keretek között — újraindulni. (Fontos ezt is rögzíteni: miután a BBTE ismételten elutasította a kétnyelvű képzés befogadását.) A rendszerváltás után két évtizednek kellett eltelnie, hogy oktatási feladatokat ellátni képes, tudományos fokozattal rendelkező új generáció vállára vegye a szaképítés fáradtságos feladatát.

Az alapkérdés, hogy hogyan lehet Erdélyben jövőt elképzelni és megélni, anélkül, hogy az ember utópikus projekteket tervezgetne vagy feladná a kisebbségi életet. A Sapientia EMTE kétnyelvű jogászképzésének pragmatikus felfogása mutatja azt, hogy lehet: román jogot románul és magyarul hatékony tanítani, lehetséges a végzett hallgatókat a jogi szolgáltatások romániai piacán integrálni az elképzelhető legváltozatosabb jogi tisztségekbe és feladatokba, illetőleg az egyes — elsősorban a bírói és ügyészi — szakmákban az alulképviseltség riasztó arányszámait fokozatosan csökkenteni kell, ezáltal adva erőt az erdélyi magyarság itthonmaradásának, megmaradásának és fejlődésének. Ezek a célok teljességükben nem valósulhatnak meg egyik napról a másikra, de a folyamatok elindultak, valódi tudományos műhely alakult ki Kolozsváron, és a következő években az eredmények is konszolidálódni fognak.

A feladat óriási.

A népszámlálási adatok szerint a bírák és ügyészek 1,2%-a magyar, miközben a Románia teljes népességének 6,6%-a magyar nemzetiségű. A bírók és ügyészek száma az országban körülbelül 6500 fő. Ez azt jelenti, hogy jelenleg 78 magyar bíró és ügyész van Romániában. A népességaránynak megfelelően 429 magyar bírónak és ügyésznek kellene lennie. A hiány mérete valóban rendkívüli: 351 fő.

Az ügyvédi hivatásrendben is alulképviseltség van, ha nem is olyan jelentős arányú, mint a bírák és ügyészek esetében.

Németh Lászlóval együtt tényként állapíthatjuk meg, hogy “a magyarság a kelet-európai görgetegben kerülhet hol felül, hol alul, véghelyzete nagyjából az lesz (amint az érdeke is az), ami a szomszéd népeké. Isten éppúgy együtt tárgyalja őt a Südostraum többi népeivel, mint a német politikai irodalom.” A Sapientia EMTE jogászképzése úgy próbál a jogállamot valódi értéknek tekintő jogász generációkat nevelni, hogy egyszerre adja át a magyarságtudat értékeit és a tolerancia szellemét, a jogállamiság eszméjét és azt a felismerést, hogy a román-magyar együttélést elvarratlan szálait csak a folyamatos párbeszéd képes kezelni.

Ebben a kontextusban jelenik meg a Forum Iuris könyvkiadó 32. kötete, amelynek címe és témája a román társasági jog. Ismét egy román nyelven oktatott tárgyhoz készült el magyar nyelvű „párhuzamos“ tankönyv, annak érdekében, hogy román tananyaggal együtt használt kötet a szaknyelv és a jogi ismeretek új mélységeit nyissa meg a joghallgatóknak és az érdeklődő szakmai közönségnek. A társasági jog a piacgazdaság alapvető fontosságú szervezeti egységének, a gazdasági társaságnak, a társaságok életciklusainak elemzése. A történeti ismertetést a társasági jog alapintézményeinek tárgyalása követi, majd a társaság tagjait vizsgáljuk, ahogyan kollektív és egyéni jogaikat gyakorolják. Ezt követi a társaságok ügyvezetésének, vezető tisztségviselőinek szentelt fejezet, illetve a társaságok státusváltozásainak elemzése. A záró fejezet pedig a fizetésképtelenség és a csőd problematikáját járja körül.

Mindhárom szerző őszinte örömmel dolgozott a kéziraton és megtisztelve érezzük magunkat, ha a kötethez megjegyzéseket, jobbító észrevételeket kapunk, ugyanis, tekintettel e kötet tankönyv funkciójára, a gyorsan változó jogszabályi környezetre, a folyamatosan publikált gazdag joggyakorlatra e művet periodikusan újra ki kívánjuk adni. Külön köszönetünket szeretnénk kifejezni Magyarország Igazságügyi Minisztériumának, hogy a kötet megírását és megjelenését támogatta.