Székely János: A román Polgári eljárásjogi törvénykönyv I. novellájának főbb újításai kritikus szemmel

1. Bevezető

A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék épülete Bukarestben

Románia Hivatalos Közlönyének (Monitorul Oficial) 2018.11.18/1074. számában közzétételre került, majd 2018. december 21-én hatályba is lépett a 2018. évi 310. törvény, a Polgári eljárásjogi törvénykönyv (Pejtk.; 2010. évi 134. tv.) első jelentős, érdemi módosítása (a magyar szaknyelvben: „novellája”).

Az ilyen horderejű normák esetében rekord-gyorsaságúnak mondható jogalkotási eljárás, mely a folyó év (2018) áprilisában kezdődött, egy lényegesen – szövegében és céljában – eltérő (L237/2018. sz.) jogszabálytervezet a Szenátushoz történő beterjesztésével, már május 30-ra a Képviselőházi szakaszban járt (PL-x 346/2018. szám alatt), és az év végére, az Alkotmánybíróság döntését követően, mely a törvénytervezet részbeni átdolgozásához vezetett,  jogszabállyá is érett.

A normaalkotási folyamat szokatlan gyorsasága annak elfogadása mögött az eredetileg meghirdetett célon, a kódex egyes elemeinek az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága határozataival történő összhangja megteremtésén túl más megfontolásokat is sejtet.

2. A főbb újításokról röviden

2.1. Visszalépés a jogi képviselő szerepét illetően a polgári perben

A Pejtk. eredeti formája, igazodva az európai trendekhez e téren, egy a nyugat-európai eljárásjogokhoz képest korlátozott megoldással, törekedett a polgári perben a jogi képviselő (ügyvéd, jogtanácsos) szerepének bővítésére azáltal, hogy a felfolyamodás (ro. recurs, rendkívüli perorvoslat) gyakorlása esetén, annak fokozott jogi komplexitására tekintettel kötelezővé tette a jogi képviseletet.

A kötelező jogi képviselet intézményét ezt követően az Alkotmánybíróság, egy kifogásolható érvelésű határozatával, melyet a szélesebb szakirodalom – ezen belül jómagam is – vitathatónak tartott (azzal az érveléssel, hogy a 2008. évi 51. sürgősségi kormányrendelettel szabályozott jogsegélyhez való hozzáférés csak korlátozott mértékben lehetséges, mert a kormányrendelet életszerűtlenül alacsony elvárt jövedelemküszöböt szab ennek nyújtására ezért pedig a kötelező képviselet a joghoz jutást akadályozná) alkotmányellenessé nyilvánította, bármilyen más eljárásra kiható elvi éllel.

A jogalkotó e határozat következtetéseit akként vonta le, hogy a kötelező jogi képviseletre történő minden hivatkozásnak el kell tűnnie a Pejtk. tartalmából, nem pedig akként, hogy a jogsegélyhez történő hozzáférésnek kellene javulnia. Ezt a következtetést a novella keresztülviszi. Véleményem szerint ajánlatosabb lett volna a jogsegély (minden peres eljárásra vonatkozó) szabályainak kiigazítása az Alkotmánybíróság határozatában leírt – máskülönben közismert – elégtelenségek kiküszöbölésével, mint a felfolyamodás gyakorlása során előírt kötelező jogi képviselet eltávolítása a törvénykönyv szövegtestéből. A jogalkotó megoldása téves, a polgári pervitel professzionalizálására vonatkozó európai törekvésekkel ellentétes. 

2.2. A bírói összeférhetetlenség szabályainak felhígítása

A Pejtk. eredeti szövege [41. cikk (1) bek.], korrigálva a régi Polgári eljárásjogi törvénykönyv egyes elégtelenségeit a közérdekű összeférhetetlenség eseteit tágan szabályozta, elzárva az ügy tárgyalásától minden olyan bírót, aki korábban az „ügyet megoldó” határozatot hozott, ideértve az ügy tárgyalását lezáró kötőerővel rendelkező végzéseket is.

Ezt a szabályt a novella oly módon változtatja meg, hogy az ügyben beterjesztett fellebbezés vagy felfolyamodás megoldását követően, a perorvoslattal megtámadott határozat megsemmisítése és az ügy a tárgyalás megismétlése végett a korábbi, semmis döntést meghozó alacsonyabb bírósághoz történő visszautalása esetén az összeférhetetlenség csak abban az esetben keletkezik, ha olyan kérdésekben kellene a korábban már döntést hozó bírónak határoznia, melyeket a fellebbviteli bíróság megoldott. Következésképpen, ha az újratárgyalást az ügyben olyan bíró kell lefolytassa, aki abban már határozott, de más kérdésekben hivatott dönteni, mint amelyek miatt határozata semmis volt, őt nem sújtja összeférhetetlenség. Az összeférhetetlenség ilyennemű szűkítése ellentétes a közérdekkel, mely megköveteli, hogy amennyiben egy bíró adott ügyben olyan súlyos eljárási hibát vétett, ami a határozata megsemmisítéséhez és az ügy újratárgyalásra visszautalásához vezet (pl. a fél az ügyben nem volt szabályszerűen idézve és egy tárgyalási határnapon sem volt jelen; az ügyben az alacsonyabb fokú bíróság tévesen nem hozott érdemi határozatot, hanem azt egy pergátló kifogás jóváhagyásával intézte el), az illető bíró az ügy megoldásától elzárva maradjon. A novella az összeférhetetlenséget csupán azokra az esetekre korlátozza az újratárgyalás folyamán, amelyekben a bíró amúgy is kötve lenne a fellebbviteli bíróság határozatában foglaltak által [ld. 480. cikk, (3) bek., utolsó fordulat], tehát nem határozhatna másként, mint a fellebbviteli bíróság tette.

2.3. Regresszió az önkéntes beavatkozás eljárásának korábbi szabályozására

Az önkéntes beavatkozás (intervenție voluntară) eljárásában a Pejtk. fő újítása a beavatkozási kérelmet elutasító végzés külön fellebbezés útján támadhatósága volt a beavatkozó által. Ennek logikája abban keresendő, hogy a per feleinek köre a per folyamán minél hamarabb rögzüljön, minél korábban tudni lehessen kik között fog a bizonyítási eljárás lezajlani és a jogerős határozat megszületni. Mivel a per folyamata a külön fellebbezés által rövid időre megszakad és ezzel időtartama növekszik, teret nyert az a vélemény, miszerint szükséges lenne visszatérni a korábbi jogalkotói megoldásra, mely a beavatkozást elutasító végzést csak az ügyet lezáró határozattal együttesen engedte perorvoslattal támadni. E jogalkotói megoldás, melyet a novella átvesz, a beavatkozás kérdésében a pertartam megnövekedésének elkerülésére alkalmatlan: amennyiben a beavatkozási kérelem elutasítása nem volt törvényes, az ügyben elsőfokon született határozat ope legis hatályon kívül kerül (a hatályvesztés okát a jogalkotó nem részletezi, de véleményünk szerint ez semmisség lehet) és a tárgyalást az elsőfokú bíróság előtt meg kell ismételni a beavatkozási kérelem beterjesztésének pillanatától, mely a bizonyítás felvételét akár meg is előzheti, ezért annak újbóli felvétele kötelező lesz [64. cikk, (4) bek.].

2.4. A hatáskörre és illetékességre vonatkozó szabályok átalakítása

Az Alkotmánybíróság elvi értékű 2017. évi 369. határozata a felfolyamodási perorvoslat vonatkozásában alkotmányellenesnek nyilvánította e perorvoslat gyakorlási lehetőségének (a jogalkotó által máskülönben életszerűtlenül magas összegekben meghatározott) értékküszöbhöz kötését (500.000 lej, 1.000.000 lej), megállapítva, hogy a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék jogegységesítő tevékenysége alkotmányos természetű és feltételezi a felfolyamodás e fórum előtt szélesebb körben gyakorlásának lehetőségét. A szakirodalom e határozatot többségében üdvözölte, bár a bírói kar tagjai, különösen a felsőbíróságok (ítélőtáblák, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék) bírói körében ellenérzést váltott ki, e bíróságok terheltségének megnövekedése miatt.

Ezen ellenérzés hatására két megoldási irány keletkezett a felfolyamodás lehetőségeinek újbóli visszaszorítására: egy jogalkotói (melyet a Pejtk. novellájának az elsőfokú hatáskörre vonatkozó szabályai testesítenek meg) és egy jogalkalmazói (melyet azon abszurd álláspont ad nauseam hangoztatása képvisel, miszerint az Alkotmánybíróság határozata csakis a folyamatban levő perekre nem érvényesíthető). Utóbbi megoldás hibáinak részletezésére jelen munka keretei nem alkalmasak, legyen elegendő itt csupán annyit megjegyeznem, hogy (1) a folyamatban levő perekre egy alkotmányellenes szabály további alkalmazása aláásná az Alkotmánybíróság joghatóságát mert évekig egy már most alkotmányellenes jogszabályt hatályában fenntartana, (2) egy törvényi szabály, mely a folyamatban levő perekre a megkezdésük pillanatában hatályos perjogi „törvényt” rendeli alkalmazni nem vonatkozhat az Alkotmánybíróság határozataira, melyek nem a törvény kategóriába tartoznak, (3) a szakirodalmi ködösítések ellenére nem minősül visszaható hatálynak ha egy perben mely tegnap kezdődött, a mai napon alkotmányellenesnek nyilvánított szabályt nem alkalmazzuk a holnapi tárgyaláson, ugyanis az Alkotmánybíróság határozata múltban már keletkezett „szerzett jog” hatályát sem oltja ki. Visszaható hatályról, a tempus regit processum elv sérelméről akkor beszélhetnénk, ha a tegnap fellebbezésben jogerősen megoldott ügyben, melyben akkor még felfolyamodás nem volt gyakorolható, ma felfolyamodást gyakorolhatnánk, mely a korábbi határozat jogerőhatását kompromittálná; ilyesmiről pedig szó sincs.

Visszatérve a Pejtk. novellájának megoldására [Pejtk. 94. cikk, 1. pont, j1) és j2) betűk]: a jogalkotó szándéka a helyi bíróságok elsőfokú hatáskörének felduzzasztása iránt észlelhető a szövegből, mely perértéktől függetlenül e bíróságok hatáskörébe utal olyan ügyeket is, melyek megoldása korábban 200.000 lej perérték felett törvényszéki hatáskörbe esett, annak érdekében, hogy a felfolyamodás lehetőségét a Legfelső Semmítő- és Ítélőszékhez a felektől elzárja (így csupán az ítélőtáblák lesznek jogosultak a felfolyamodási kérelmek elintézésére). Indokolatlannak és diszkriminatívnak tartjuk, hogy például egy 1.000.000 lejes összértékű hagyatékot rendező végrendelet érvénytelenítése iránti keresetet, vagy ilyen értékű földterület elbirtoklása iránti keresetet az új normák értelmében helyi bíróság tárgyaljon, miközben egy 200.001 lej értékű kereskedelmi tartozás behajtása iránti rendes peres eljárásban, vagy egyszerűsített fizetési meghagyási eljárásban beterjesztett kereset megoldása törvényszéki hatáskörbe essen. Jogi komplexitásukat tekintve a tulajdonjoggal, különösen a hagyatéki- és ingatlanjoggal kapcsolatos perek esetén felmerülhet a jogegységesítés igénye, mely ilyen ügyekben a Pejtk. novellája hatására felfolyamodások megoldásával nem lesz lehetséges, csupán jogegységi határozatok és a jogi problémák egységes megoldására vonatkozó, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék előtt zajló előzetes döntéshozatali eljárás keretein belül. E jogegységesítési forma nem optimális, ugyanis az ilyen eljárásokban született határozatok „általánosan kötelező” jellege rájuk minden szempontból törvényerőt ruház, megnevezésük kivételével, ezzel hozzájárulva egy lassan állóháború méreteket öltő konfliktushoz az Alkotmánybíróság és a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék között, mely abból adódik, hogy utóbbi fórum jogegységesítő eszközei fölött az Alkotmánybíróság nem rendelkezik felülvizsgálati hatáskörrel, de hatásaikban ezek törvényként nyilvánulnak meg, és egyre gyakrabban (például a felfolyamodásokra vonatkozó fentebb bemutatott alkotmánybírósági határozat időbeni hatálya esetén) ellentmondanak az Alkotmánybíróság határozatainak (lásd a fentebb már hivatkozott írást további részletekért).

Szintén hatásköri kérdésként említést érdemel, hogy a Pejtk. novellája visszavezeti a törvényszékek általános hatáskörét a helyi bíróságok elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben hozott határozatok ellen beterjesztett felfolyamodások megoldására (Pejtk. 95. cikk, 3. pont), mely korábban csak törvény kifejezett rendelkezése esetén létezett. Így a jövőben nem fordulhat elő, hogy törvény ellenkező rendelkezése hiányában, egy helyi bíróságon indult ügy, melyben kizárólag felfolyamodás gyakorolható ítélőtábla által kerüljön végleg megoldásra. Hasonló rendelkezés kerül bevezetésre a törvényszékek határozatai esetén az ítélőtáblák hatásköri normái közé, elkerülendő, hogy őket mintegy „átugorva” a felfolyamodás megoldása közvetlenül a legfelső bírói fórum hatáskörébe essen.

A Pejtk. novellájának egyik pozitív újításaként értékelhető, hogy hatályon kívül helyezte a 105. cikk rendelkezését, mely hagyatéki tárgyú per esetén az elsőfokú hatáskör perérték szerinti meghatározását a hagyaték passzívájának levonása nélkül rendelte elvégezni.

A hatáskör hiánya esetén felhozható közérdekű kifogást (Pejtk. 129. cikk) a novella felhozhatóvá teszi azonos bíróság más kollégiumának vagy szakosodott tanácsának hatásköre sérelme esetén is.

2.5. A „harmadik típusú” első tárgyalási határnap visszavezetése

A korábban hatályos Pejtk. ismerte az „első megjelenési nap” (prima zi de înfățișare) fogalmát, mely azt az első tárgyalási határnapot jelentette, melyre a felek idézése szabályszerűen megtörtént és melyen az ügyben érdemi szóváltás (dezbatere în fond) tartása lehetséges, mert ezt akadályozó tényező nem forog fenn. Ezt a fogalmat a hatályos Pejtk. sikeresen kivezette. Megmaradtak, mint határidő egyes percselekmények (pl. ellenkérelem beterjesztése) teljesítéséhez az ügyben tűzött „első tárgyalási határnap” és az „első tárgyalási határnap melyre a felek idézése törvényesen megtörtént”.

A közérdekű és magánérdekű hatásköri és illetékességi kifogások felhívására a Pejtk. novella visszavezeti az első megjelenési nap, máskülönben indokolatlan atavizmusát [Pejtk. 130. cikk (1) és (2) bek.], erre a határidőre telepítve a joghatóság, hatáskör és illetékesség bírói ellenőrzésének pillanatát is. Ezáltal e kérdések vizsgálata „hátrább” kerül a per folyamán, ezzel is hozzájárulva a pertartam növekedéséhez.

2.6. A távközlési eszközök használata a perben történő idézés és iratközlés esetén

A Pejtk. novella (Pejtk. 154. cikk) kevés pozitív intézkedése között tartható számon a távközlési eszközök használatának megkönnyítése. Az idézés távközlési eszközzel megküldése esetén a pecsétet és aláírást a bíróság kiterjesztett elektronikus aláírása helyettesíti és kézbesítésüket a távközlési rendszer igazolja. (A megoldás nem teljesen van összhangban a szokványos e-mailben történő kommunikációval, ahol a közlés beérkezésének igazolása nem jelentkezik főszabály szerint külön üzenetben.)

A bíróság iránti kézbesítés szabályai szintén pozitív módon változnak: a faxon vagy emailen továbbított iratok érkeztetése a beérkezés időpontjában a távközlési rendszer (vagy a fax automata) által adott iktatási időponttal történik, ezért ezek a bíróság hivatali idején túli továbbítása is határidőben történő továbbításnak minősül (Pejtk. 183. cikk).

2.7. A Pejtk. 194–197. cikkeiben található alaki keresetelőfeltételek számonkérésének mérséklése

A Pejtk. 200. cikk lehetővé teszi a bíróság számára, hogy egy keresetlevelet semmissé nyilvánítson, ha az bizonyos elemeket (pl. a mellékletek kellő példányszámú másolata, esetleg a bíróság által szükségesnek vélt, de a fél által keresetlevelében fel nem sorolt, és nem is mellékelt okirati bizonyítási eszközök) nem tartalmaz. A megsemmisítő végzés ellen fellebbviteli perorvoslatnak nincs helye, ezért bírói rosszhiszeműség esetén a joghoz jutást a Pejtk. 200. cikke gátolja.

A Pejtk. novellája mérsékeli az alkalmazható semmisségi szankciót, kizárva annak alkalmazását abban az esetben, ha a fél kereseti kérelme jogalapját nem jelöli meg (a tényalap megjelölése a továbbiakban is szükséges) és kizárva a keresetlevél kiegészítésének vagy hiányai pótlásának elrendelését olyan információkra nézve melyekkel maga nem rendelkezik, és melyek beszerzéséhez a bíróság intézkedése szükséges (pl. ellenfele bankszámlaadatai). A novella nem orvosolja a Pejtk. 200. cikk szabályozásának két fő problematikus elemét: (1) a bíróság széles, és diszkrecionálisan gyakorolható jogkörét a keresetlevél kiegészítése (hiánypótlása) elrendelésére, melyet szabad döntése alapján előírhat, vagy ettől eltekinthet és (2) a fellebbviteli perorvoslati lehetőség hiányát a megsemmisítő végzéssel szemben.

2.8. A per bírói kivizsgálásának nyilvános tárgyaláson lefolytatása

A Pejtk. eredeti rendelkezései szerint a per bírói kivizsgálási szakát (mely a bizonyításfelvételt és a perrel kapcsolatos eljárási természetű kérelmek és kifogások megoldását tartalmazza) tanácstermi (zárt) tárgyaláson kellett volna lefolytatni, amelyen a felek és a bírói tanács tagjai vehetnek részt. E megoldás, melynek eredeti célja a bizonyításfelvétel bizalmasságának szavatolása lehetett, azonban nincs összhangban a tárgyalás nyilvánosságának elvével, még abban az esetben sem, ha a korábbi szabályozás az érdemi szóváltást nyilvános tárgyaláson rendelte lefolytatni.

A bírósági épületek kialakításából eredően, a bírói irodák alacsony száma miatt, a tanácstermi tárgyalás ilyen rendszerét nem volt lehetséges megvalósítani, emiatt a Pejtk. vonatkozó rendelkezése (213. cikk) hatálybalépése ismételten elhalasztásra került, majd maga a rendelkezés hatályát vesztette a Pejtk. novellája által, mielőtt valaha is hatályban lett volna. Ezzel összefüggésben változott a tárgyalás lefolytatásának helyére vonatkozó rendelkezés is, mely a novella hatására a nyilvános tárgyalás (Pejtk. 240. cikk). Azonos értelemben változott a bizonyításfelvétel helyére vonatkozó 261. cikk, (1) bek. is.

2.9. A tárgyalás folyamán elhangzottak rögzítése

A Pejtk. rendelkezései értelmében (231. cikk) a tárgyalás során a bírósági jegyző a történteket jegyzeteiben rögzíti. A Pejtk. novella módosítása eltörölte e jegyzetek a bíróság által történő kötelező ellenjegyzésének a formalitását. Fontosabb, ezzel összefüggő újításként, bár a tárgyalás során a hangfelvétel készítésére vonatkozó szabály alapján, az ott történteket a bíróság „rögzíti”, az új normaszöveg már nem teszi lehetővé a felvétel tartalma alapján a fél kérésére a bírósági jegyző által készített jegyzetek kijavítását, kiegészítését, ezzel csorbítva a felek lehetőségét a peranyag tartalmának kifogásolására.

A tárgyaláson elhangzottak rögzítésének terén beálló további, ezúttal pozitív újítás, hogy a bíróság köteles a tárgyalás végzésében lejegyezni mindazon kérdéseket, melyek feltevését a tanúkihallgatás során elutasította, a kérdést feltevő fél nevével és az elutasítás indokolásával egyetemben [Pejtk. 321. cikk (6) bek.]. A kérdés tartalmát és az elutasítás okát mindeddig csupán kérésre kellett a végzésbe belefoglalni. A tanúbizonyítást illető további módosítás [Pejtk. 323. cikk (1) bek.], mely véleményem szerint a novella legjelentősebb pozitív újítása a tanúvallomás szó szerinti rögzítését előíró norma, mely a korábbi előírással ellentétben kizárja, hogy a tanú által mondottakat a bíró foglalja össze, és a tanú vallomását ilyen közvetett módon rögzítse a tárgyalás során a jegyző. A gyakorlatban a bírói összefoglalás sok tévedésre adott lehetőséget, melyek így kiküszöbölhetők, és egyúttal szavatolva van a tisztességes eljárás is. Szó szerint kell rögzíteni a jóváhagyott kérdést, és annak indítványozóját is [Pejtk. 321. cikk (7) bek.].

2.10. Az bírói kivizsgálás lezárása

A Pejtk. eredeti rendelkezései a polgári per bírósági szakaszát bírói kivizsgálási szakra (lásd fentebb) és érdemi szóváltási szakra (dezbaterea în fond) osztotta. A bírói kivizsgálást az eredeti szabályozás értelmében főszabály szerint más tárgyalási határnapon kellett lefolytatni, mint az érdemi szóváltást (ha a felek nem adták beleegyezésüket a szóváltás a bírói kivizsgálás után történő közvetlen lefolytatására). Az érdemi szóváltásra kitőzött tárgyalás előtt a bíróságnak kötelezően utasítani kellett a feleket állásfoglalásaikat írásban rögzítő dokumentumok beterjesztésére. E formális eljárást, mely véleményem szerint helyénvaló volt mert a peranyag összegzését jobb körülmények között tette lehetővé, a gyakorlatban sokszor nem alkalmazták. A jogalkotó a helyes tartalmú normát a rossz gyakorlathoz igazítva, az érdemi szóváltás külön határnapon lefolytatását a bíró belátására bízta, és a korábbi norma írásos állásfoglalásokra vonatkozó részét választhatóvá tette.

3. Következtetések

A főbb kódexek esetében elvárható, hogy tartalmuk hosszabb időközönként novellák formájában módosításokat szenvedjen el. E módosítások célja gyakran a normaszöveg az alkalmazása során felmerült gyakorlati tapasztalatokkal történő összecsiszolása. A Pejtk. novellájának különlegessége, hogy általa a 2018. év jogalkotója láthatóan törekszik a kódex egyes elvi jelentőségű újításainak leépítésére, a korábban hatályos Polgári eljárásjogi törvénykönyvbe foglalt szabályok újraélesztésével. Ilyenek (1) a kötelező jogi képviseletre vonatkozó (máskülönben méltatlanul alkotmányellenesnek nyilvánított) normák gyérítése, (2) az összeférhetetlenségi szabályok felhígítása, (3) a helyi bíróságok elsőfokú hatáskörének felduzzasztása és a felfolyamodások ítélőtáblai szinten történő megoldása, (4) az érdemi tárgyalás a bírói kivizsgálási szakot lezáró határnapon elvégzésének lehetővé tétele, (5) a bírósági jegyző jegyzeteinek a tárgyaláson készült felvétellel összhangba hozásának kizárása. Más újítások, például (1) a tanúvallomás szó szerinti rögzítése, (2) a távközlési rendszereken keresztül beterjesztett iratok a távközlési eszközre beérkezésének időpontjában érkeztetése akár progresszívnek is mondhatók. Végezetül a bírói kivizsgálási szak nyilvános tárgyalás során lefolytatása véleményem szerint a nyilvánosság perjogi garanciájának helyreállítását szolgálta, emiatt a regresszió ebben az egyedüli esetben indokolt.

A szerző a Sapientia EMTE JTI egyetemi adjunktusa, ügyvéd. Legutóbbi kötete: Román polgári eljárásjog, 2. kiadás, Forum Iuris Könyvkiadó, Kolozsvár, 2018.